Hirdetés (X)

Soha nem fog működni, ha csak TE akarod…

Már az elején tudtad, hogy kell neked. Amit nem tudtál az az volt, hogy ő nem az. Ő nem az igazi.

… ezzel semmi baj nincs. Csak az, hogy te másként szeretnéd. Te azt szeretnéd, hogy feloldódj ebben a kapcsolatban, hogy megkapd azt, amire már olyan régóta vágysz. Egyikőtök sem rossz ember. Csak éppen lehet, hogy rossz ember mellett vagy.

Olyan furcsa utakra visz az élet.

Találkozol valakivel, akihez fizikailag vonzódsz, aki mosolyog, aki kedves, aki olyan, mint AZ a valaki, akire már vársz.

Aztán csak vársz. És vársz.

Vársz, hogy készen legyen, hogy ott legyen, hogy eljöjjön, hogy megtegye, vagy éppen ne tegye. Vársz, hogy reagál, hogy visszamosolyog, hogy megteszi, vagy éppen nem teszi.

Arra vársz, hogy megkapd, amit a találkozás ígért.

Hogy végre, végre Ő legyen AZ.

Meggyőzöd magad az igazságról, hogy semmi nem tökéletes. Ezt tudod, nem ma kezdted. De egyre inkább kiviláglik valami másik igazság is: itt nem ez a baj. Itt nem az a helyzet, hogy te nem vagy elég türelmes.

Hogy nem vagy elég szép, okos, vagy kívánatos. Nem az a helyzet, hogy sokkal flörtölősebbnek, vagy titokzatosabbnak, vagy dögösebbnek (vagy amit szoktál magadnak mondani) kellene lenned.

Te, TE vagy.

Ne akarj más lenni, hiszen te beleadtál mindent. Tényleg. Megmutattad, hogy ki vagy. Kötöttél kompromisszumot, csendre intetted a túl gyorsan dobogó szívedet, visszafogtad a túl sok érzelmi kitörést.

Akkor meg mi a baj?

Miért kapod magad megint azon, hogy a telefont bámulod, hogy nem érted miért nem vagy boldog, hogy MEGINT nem azt kaptad, amire számítottál? Úgy érzed, hogy nem vagy jó senkinek, nem vagy jó semmire.

Mi más lehet a helyzet, amikor most tényleg mindent beleadtál?

Miért érzed azt, hogy nem kellesz eléggé?

Miért van az úgy, hogy mindenki más szerelembe esik egy pillanat alatt, te meg csak egyedül vágyódsz valami után, ami csak nem akar eljönni.

Mi a baj veled?

Semmi.

Nincs veled semmi baj. Tényleg. Ezt a hülyeséget verd ki a fejedből. Mint ahogy azt is, hogy akik találkoznak, azoknak együtt kell lenniük. Feltétlenül.

Muszáj.

Ez is hülyeség, és ráadásul egyáltalán nem igaz. Az igazság inkább az, hogy túl nagy terhet raksz magadra. A kapcsolatra. Pedig nem kéne.

Először is (illetve újra) nincs veled semmi baj. Az, hogy megmutatod mi vagy, ki vagy, hogy működsz egyáltalán nem baj.

De az sem, ha erre a másiknak nincs szüksége. Vagy lehet, hogy éppen neki nincs erre szüksége.

A fizikai vonzódásból nem feltétlenül születik kapcsolat, és ez jó is így. Lehet, hogy csak annyi volt a szerepe az életedben, hogy egy kicsit felpezsdítsen, egy kicsit feldobjon, és már tovább is állt.

Mert most már tudod, hogy dobog a szíved, hogy tudsz adni, hogy képes vagy másokra, egy másikra is odafigyelni.

Ennek pedig örülj, mert ez fantasztikus!

De semmiképpen ne bántsd magad, és ne mond, hogy nem vagy elég jó. Mert jónak jó vagy, csak éppen nem mellette kell kikötnöd.

Az, hogy mások miért vannak “semmilyen” kapcsolatokban, legyen az ő bajuk.

Te nem ezt szeretnéd. És ez rendben is van. Csak már régóta vársz, és egy pillanatra azt hitted, hogy Ő az.

És nem.

De jönni fog.

És akkor nem fogod azt érezni, hogy nem vagy elég jó…

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

“Na apukám, akkor mondom, hogy miért lépek le… “

Kezdjük azzal, hogy én vagyok a hülye, mert már sokkal előbb meg kellett volna tennem. De ez az én bajom. A te bajod? Hogy nélkülem fogsz élni. Ha őszinte akarok lenni, már az elején kétségeim voltak, hogy elég érett vagy-e a kapcsolathoz, az együtt éléshez. Annak is a hétköznapi részéhez természetesen.

No Comments