Hirdetés (X)

21 jel, hogy nárcisztikus volt az exed, mégis nehezen lépsz tovább…

Nem csak a legnyilvánvalóbb jelekre (minden róla szól) kell odafigyelnünk, hiszen a nárcisztikus személy sok-sok sebet okozhat.

Amíg kapcsolatban élünk, gyakran észre sem vesszük magunkon az érzelmi kihasználtság jeleit. A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek kiszívják belőlünk az örömre való legapróbb hajlandóságot is. Mire ráébredünk, hogy valami nem stimmel, gyakran már késő.

Nem csak szakítani nehéz egy nárcisztikussal; az igazi kihívást a lezárást követő lelki regenerálódás jelenti. Egy szép napon szembesülünk a ténnyel, hogy az ember, akiért odavoltunk, valójában pokollá tette az életünket, anélkül, hogy mindez már az elején feltűnt volna.

Minden róla szólt.

Ha megszámolnád, hányszor használta az „én” névmást, valószínűleg megdöbbennél. A nárcisztikusok ugyanis imádnak magukról beszélni, és igazán nem is érdekli más őket. Az biztosan közös volt bennetek, hogy mind a ketten őt szerettétek.

Mindig az ő akarata érvényesült.

Kicsit se hajlott a kompromisszumra, és nem volt kérdés, mit csináltok hétvégén. Fáradt vagy? Sebaj, irány a hegyi túra! Levest ennél? Jöhet a tészta! Az ilyen embert nem érdekli, mit akar a másik: úgy irányítja a dolgokat, hogy az legyen, amit ő szeretne.

Manipulált és befolyásolt.

Nagyon is tisztában volt vele, hogyan hasson rád, és irányítson úgy, hogy elsőre fel se tűnjön, milyen erős befolyás alatt vagy. Meg kell vallani, ügyesen lavírozott a látszat és a valóság mezsgyéjén.

A szabályok sosem érdekelték.

Kinevette a szabályokat, amit gyakran hangoztatott is. Kivéve azokat, amelyek az ő fejéből pattantak ki: azokat a barátainak és neked is be kellett tartanod.

Adott a hírnevére.

Sokat foglalkozott azzal, hogy jó benyomást keltsen a környezetében, ezért a külvilág azt hihette, minden rendben vele: kedves, udvarias, határozott. Ha valaki előállt egy személyével kapcsolatos, kicsit sem hízelgő történettel, hazugnak nevezte, és attól sem riadt vissza, hogy megmásítsa a múltat; még akkor sem, ha ezzel megbántotta a barátait.

Folyamatosan téged hibáztatott.

Ő nem hibázott soha. Gyakran a hangját is felemelte, amikor felelőssé tett, hiszen ő „ok nélkül nem kiabál.” Ha valóban te tévedtél, fensőbbségesen közölte, hogy ő biztosan nem követett volna el hasonlót. Azon volt, hogy sose ő vigye el a balhét, kerül, amibe kerül.

Mindent megtehetett.

Megérdemelt mindent, mert egész életében keményen dolgozott, amit nagyképű vigyorral az arcodba is vágott, ha épp úgy tartotta kedve.

Túl sokat képzelt magáról.

Ha egy komoly beszélgetés során arról faggattad, milyennek látja magát, közölte, hogy tulajdonképpen ő a legjobb, akit találhattál, és kétség sem fért ahhoz, hogy hibátlan. Az önkritikája mindig is nulla volt, és nem látta be, hogy vannak területek, amelyekben ő is fejlődhetne.

Lehúzott téged.

Vele aztán nem úgy végződött egy beszélgetés, hogy emelt fővel, motivációtól kicsattanva távoztál! Sokkal inkább a gyengeségeidre mutatott rá; a társalgás végén azt vetted észre, hogy lógó orral bandukolsz, és senkinek érzed magad. A nárcisztikusok ugyanis szeretnek lopni a másik pozitív energiáiból, ezért gyakran látszólag indokolatlanul elfáradtál mellette.

Mintha két arca lett volna.

Sármos volt és karizmatikus. Legalábbis ügyelt rá, hogy társaságban ezt az oldalát mutassa. Mindig is értett hozzá, hogy adja el magát, és lássuk be, Oscar-díjas alakítást nyújtott. A zárt ajtók mögött azonban előkerült a személyisége másik oldala, akivel nem szívesen találkoznánk egy sötét sikátorban – de fényes nappal sem.

Amint kritika érte, túlérzékeny kisfiúvá változott.

Hányszor mondta neked, hogy lehetnél egyre jobb és jobb! De amikor te próbáltál neki tanácsot adni, felemelte a hangját, megsértődött, látványosan kivonult a szobából, mint akinek semmiben se kell fejlődnie. Hiszen tökéletes…

Kifogásokat gyártott a viselkedésére.

Vitathatatlanul ő az álcázás királya. Dobj el mindent, és figyelj rá: azért tette ezt meg azt, mert: a szülei így nevelték, a barátai tehetnek róla, az exei tehetnek róla, rossz csillagzat alatt született stb.

Drámakirály volt.

Amikor együtt voltatok, mintha folyton egy sötét felhő lebegett volna felettetek, tele esővel. Minden valahogy egyre bonyolultabbá vált, és nagyon-nagyon kimerítővé.

Folyton visszaigazolást várt másoktól.

Az önérvényesítési mániájának köszönhetően sok ellenséget szerzett magának, mert bárki, akinek kétsége merült fel vele kapcsolatban, az elmehetett a fenébe. A nárcisztikusok rengeteg időt töltenek azzal, hogy bebizonyítsák állítólagos igazukat, hogy még büszkébbek lehessenek magukra.

Tökéletességre törekedett.

Olyan nincs, hogy valami nem jön össze. Olyan nincs, hogy kilépj azon az ajtón, ha ő nem akarja. Azt azért mégsem engedhette meg magának. Nem csoda, ha sose érezted magad mellette elég jónak: kellemetlen, önbizalom-romboló megjegyzései még sokáig a füledben csengtek.

Empátiából egyes.

Valahányszor a tudtára szeretted volna adni, mi az, ami aggaszt, nem számíthattál az együttérzésére, mert képtelen volt a te szemszögedből látni a dolgokat, és azon kaptad magad, hogy magáról süketel. Már megint.

Eltaszított magától, amikor túl közel kerülték hozzá.

Olyan vastag falakat épített maga köré, hogy a gyengeségeit ne láthassa meg soha senki. Gyerekkorában megtanulta, hogy a sebezhetőbb oldalát el kell rejtenie, így esélyed sem volt arra, hogy mélyebbre áss, ne adj Isten, segíteni tudj rajta.

Padlóra küldött, hogy aztán összekaparhasson.

Talán ez az egyik leghátborzongatóbb jeleneket egyike, amit együtt megéltetek: amikor porig alázott, majd úgy tett, mintha a megmentőd lenne, és mindent megtett, hogy jobban érezd magad. Gyakran attól sem riadt vissza, hogy a karjaiba vegyen, könnyekben törjön ki, és esküdözzön, hogy megváltozik, mert már őt is annyira nyomasztja a saját viselkedése. A nagy kibékülés után aztán minden kezdődött elölről…

Gyakran felhánytorgatta a múltat.

A nárcisztikus nem felejt. Ha azt is mondta, rég megbocsátott neked, te már láttad előre, hogy ez a téma még biztosan elő fog kerülni, és zsarolni fog vele a közeljövőben. Igazad volt: akkor kaparta elő a múltat, amikor épp szüksége volt rá.

Érzelmileg kihasznált.

Aki nem élte át, nem tudhatja, milyen érzelmi kihasználtságban élni egy kapcsolatban; milyen az, amikor szeretsz valakit, és folyton önigazolást keresel, hogy „ő nem lehet ilyen”, mert „valójában jó ember”, csak „sokat sérült gyerekkorában”. Elveszíted a realitásérzéked: mindenki látja körülötted, amit te nem akarsz meglátni. Mert hinni akarsz Benne. Ördögi körbe kerülsz, amiből nehéz a kilépés, és nem vagy elég erős, hogy szembenézz a tényekkel és kiszállj. Végleg.

Eltorzította a szerelemről alkotott elképzeléseidet.

Elhitette veled, hogy csak az a szerelem, ahogy ő szeret téged. A többi férfi nem szeretett igazán, és soha nem is fog, csak ő. Ő érzi, ő tudja, és biztos a kizárólagosságában. Megmondták a hangok is…

A nárcisztikusok sajnos nincsenek tisztában a szeretet igazi természetével. Nélkülözik az empátiára való képességet, ezért okoz számukra nehézséget, hogy őszinte kapcsolatot alakítsanak ki másokkal. Ha a fenti felsorolás segítségével ráismertél a múltadból valakire, csak egyet kérünk:

Ne bánd, hogy vége.

Ne bánd, hogy továbbléptél.

Eredeti cikk forrása: thoughtcatalog

gsbox_banner

13 jel, hogy egy önimádóval akadtál össze – szóval vigyázz!

2 hozzászólás

  • comment-avatar
    István 2017 november 17. (10:57 de.)

    Sajnos döbbentem láttam, hogy magamra ismertem az írás által. Azaz szembesített vele, hogy én voltam a nárcisztikus a feleségemmel aki 15év után végül rávette magát, hogy elküldjön. Végleg. Ez nagyon szomorú, hogy ilyen vagyok. Hogyan lehet rajta változtatni?

    • comment-avatar
      admin 2017 november 17. (11:09 de.)

      Kedves István! Szerintem az első és talán legfontosabb lépésen már túl van: szeretne változtatni. Mi nem vagyunk a lélek orvosai, csak szimpla firkászok. Azt hiszem analízis segíteni fog! Sok sikert az úton!