Mindig másokat teszel boldoggá? És veled mi lesz?

Azt hiszed boldog vagy, mert mindenki mosolyog körülötted? Mindent megteszel azért, hogy ez így is maradjon? Lehet, hogy közben elfelejted magadat szeretni.

Rögtön az elején szögezzük le, hogy semmi baj nincs azzal, ha valaki szereti saját magát. Akik tisztában vannak ezzel, nem nárcisztikus és nem önző emberek. De olyat sokat találunk közöttük, akik saját maguk szeretetét fontosnak tartják.

És könnyen lehet, hogy emiatt boldogabbak is, mint mások.

Időről időre tapasztaljuk, hogy nehezebb időszakok köszöntenek ránk. Nem csak mi érezzük ezt, hanem a környezetünk is.

És ilyenkor egy dolog jár a fejünkben: “Csak nehogy szétessenek! Csak nekem legyen annyi erőm, hogy egyben tudjam őket tartani!”

Ismerős?

Már egészen fiatal korunkban, (a kollégiumban, vagy a gimnáziumban) kifejlődik bennünk egy érzés, hogy akkor vagyunk rendben, ha a barátaink, a környezetünk rendben van.

Erre törekszünk, ezt próbáljuk elérni minden nap.

Te vagy az, aki gyakran gondolja azt, hogy ha másokat boldoggá tud tenni, akkor vele is minden rendben van?

Biztos?

Biztos, hogy a te boldogságod fokmérője az, hogy mennyi boldog ember vesz körül?

Félre ne érts, ez igaz, és fontos dolog. Másokat megnevettetni, segíteni és odafigyelni az élet (egyik) értelme.

De ebbe nem szakadhatsz bele.

Nem tolhatod magad előtt a saját problémáidat, nem söpörheted őket szőnyeg alá, mondván, hogy úgyis megoldódik.

Valószínűleg meg fog, aztán ismét szembe fog jönni.

Mert az élet ilyen. Amíg nem végzel egy feladattal, újra meg újra vissza fogod kapni.

De nem lehetséges az, hogy annyira keresed MÁSBAN a boldogságot, hogy megfeledkezel arról, hogy BENNED is megvan?

Nem lehet, hogy te is azok közé a ragyogó és erős nők közé tartozol, akik akár a saját boldogságuk és egészségük árán is másokat akarnak boldoggá tenni?

Mások arcára remekül varázsolsz mosolyt, de a sajátodat gyakran mímeled.

A társadalom és az elvárások túl sok súlyt helyeztek a válladra, és néha csak a fejed forgatod, annyi helyen, és annyi embernek kell megfelelned.

Annyi arcra kell elégedett mosolyt rajzolnod, és annyi ember boldogsága függ tőled.

De újra csak azt kérdezem: a te boldogságoddal mi van?

VELED mi van?

Tudod, hogy mitől leszel (vagy) boldog? Tudod, hogy mitől vagy elégedett?

Tudod, hogy hol a vége a napnak?

Le tudod rúgni a cipődet, kikapcsolni a telefonodat, tölteni magadnak egy pohár italt a nap végén és azt mondani: innentől nem érdekel?

Nem érdekel, mert most magammal kell foglalkoznom.

El tudsz szakadni az életedtől annyira, hogy önmagad legyél?

Legalább néhány órára?

Mindannyian megérdemeljük a boldogságot. De ehhez előbb tudnunk kell magunkat is boldoggá tenni.

Ha ez megvan, könnyebb lesz.

Úgy nagyjából minden.

gsbox_banner

20 fájdalmas, de *igaz* felismerés, amit a szakításból tanulunk meg

 

 

No Comments