Mi az az Ikigai? A japánok receptje a boldogságra!

Az Ikigai többek közt óva int attól, hogy a pillanatnyi, azonnal ható boldogságot keressük. A zabálásroham, egy tábla csoki befalása, de a drogok és az alkohol élvezete is ide tartozik. Ezek helyett inkább próbáljunk meg feloldódni olyan tevékenységekben, melyek élményt adnak.

Azt már tudjuk, hogy mi fán terem a hygge és miben rejlik a dánok boldogsága, de most itt az ideje, hogy megtanuljuk, hogy mi a hosszú és boldog élet kulcsa. Hello Ikigai!

Az egyik nagy kérdés, hogy hogyan szeretnénk élni. Vajon csak túlélni akarjuk a napokat, és mint egy robot, egyik feladatot teljesíteni a másik után, vagy élvezni is akarjuk az életünket? Ha az utóbbi, akkor ideje átgondolni néhány dolgot. A másik nagy kérdés, hogy ha már ilyen boldogok vagyunk, akkor meddig akarunk élni?

 

Japán déli részén van egy sziget, úgy hívják, Okinava, és arról híres, hogy a világon itt élnek a leghosszabb ideig az emberek. A száztíz-százhúsz éves idős emberek látványa egyáltalán nem ritka errefelé. De mi lehet a titkuk? Hogy lehet az, hogy míg Európában az átlagéletkor nagyjából hetvenöt év, addig ott simán eléldegélnek több, mint száz évig? Persze Okinaván legalábbb olyan kellemes a klíma, mint Hawaii-szigetén, jó a levegő, literszámra isszák a zöld teát, satöbbi, satöbbi, satöbbi. De kell még legyen itt valami, mert ez önmagában kevés a hosszú és boldog élethez. A válasz nagyon “egyszerű”: az Ikigai miatt.

Ikigai annyit tesz, mint “a mindig elfoglalom magam boldogsága”és amely nagyon úgy tűnik, hogy a kulcsa a japánok különlegesen magas életkorának. Elsőre lehet, hogy bonyolultnak és nyakatekertnek hangzik, de ha végig gondoljuk, ez roppant egyszerű.

Carpe Diem!

Nincs se múlt, se jövő, csak a JELEN! Uncsi, de igaz. Nem lehet állandóan robot módjára élni. Hát nem lenne sokkal jobb, ha mindig elmerülnénk abban, amit éppen csinálunk. Ha nem csak gyorsan túl akarnánk lenni minden feladaton, hanem közben még élveznénk is, amit csinálunk. Persze ez nem könnyű, mert miközben dolgozunk valamin, jön egy üzenet, kapunk egy e-mailt, csörög a telefon, számtalan dolog próbál kizökkenteni minket és elterelni a figyelmünket. Bármennyire is úgy gondoljuk, hogy a hatékonyság kulcsa a multitasking, megpróbálhatnánk szűrni a külső ingereket. A japánok ezt nagyon egyszerűen megoldják: egyszerre csak egy dolgot csinálnak. Ha befejezték, jöhet a következő és nem kapnak bele az első mellett még öt másikba. Ennyi mindent az agyunk sem tud feldolgozni, hanem elkezd szelektálni.

Viszlát instant boldogság!

Ikigai: A hosszú élet japán titka című könyv óva int attól, hogy a pillanatnyi, azonnal ható boldogságot keressük. A zabálásroham, egy tábla csoki befalása, de a drogok és az alkohol élvezete is ide tartozik. Ezek helyett inkább próbáljunk meg feloldódni olyan tevékenységekben, melyek élményt adnak. Ez nem csak azt jelenti, hogy csupa olyat csináljunk, ami nekünk jó (ez nyilván lehetetlen), hanem a lényeg, hogy megtaláljuk a pillanatot mindenben. Ha ez megvan, akkor már a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk majd, pusztán önmagáért. Tudom, ott van a sok unalmas napi rutinfeladat. Hát, alakítsuk át azokat is élvezetté, mondjuk úgy, hogy közben elszórakoztatjuk magunkat (van, aki mosogatás közben a dudolászásra esküszik, de olyan is, akinek már az örömet okoz, hogy csillognak a tányérok a keze alatt).

Ne kapjunk agybajt!

A nyugati ember előbb-utóbb elhülyül (tisztelet a kivételnek). Amíg iskolába járunk és tanulunk,  használjuk az agyunkat. Aztán a munkánk során is, de nem terheljük túl, hanem csak megszokott dolgokra használjuk. Idős korunkra pedig már egyre kevésbé adunk neki új kihívást, nem túráztatjuk. Mivel egyre kevesebb új inger éri, elkezd haldokolni, pedig ennek nem kéne megtörténnie. Ha mindig új kihívás elé állítanánk az agyunkat, ha mindig csak egy kicsit mennénk túl a komfortzónánkon, akkor ez megelőzhető lenne. Keressünk olyan feladatot magunknak, amely egy kicsit ugyan nehéz, egy kicsit meghaladja a képességeinket, de azért még meg tudjuk csinálni. Szárnypróbálgatásainkat nem csak pillanatnyi siker koronázza majd, hanem az a megnyugtató érzés is, hogy agyunk sokáig lesz képes jól működni.

Meseországgá változtatja faluját ez a 90 éves nagyi!

No para!

A stressz a boldogság és a hosszú élet egyik fő ellensége és igen hatékonyan mozdítja elő az idő előtti öregedést. Testileg-lelkileg. Mivel a stressz hatására beindul a sejtöregedés, testünk gyorsabban elhasználódik.  Azt pedig már tudjuk, hogy ilyenkor jön az ingerlékenység, az álmatlanság, a szorongás és a magas vérnyomás… A felpörgetett élet következtében kialakuló lelkiállapotot a szervezet veszélyes helyzetnek értelmezi. Ez egy riadó üzenet, amely aktiválja az agyalapi mirigyet, aktivizálódik a mellékvese és szervezetünk elkezd adrenalint termelni és kortizolt szabadít fel. Így persze gyors reakciókat adhatunk a helyzetekre, és meg tudunk felelni a mindennapi kihívásoknak. A baj akkor történik, ha folyamatosan fenntartjuk ezt a szintet. Mert ilyenkor előbb-utóbb megjelennek az egészségügyi problémák és onnan már csak lefele vezet az út. Kell ez nekünk? A válasz egyértelműen: NEM! A japánok a következő stresszcsökkentő technikákkal élnek: egészségesen táplálkoznak, rendszeresen végeznek valamilyen testmozgást, rendben tartják házukat-lakásukat, íróasztalukat, a szokásosnál hosszabban fürdőznek, és meditálnak.

Sok alvás.

Ha nem alszunk eleget, nem termelődik elég melatonin, amely pont a hosszú élet jóbarátja. És amilyen igazságtalan az élet, harminc éves kor fölött még csökken is a melatonin termelés szervezetünkben. Gondoljunk csak arra, hogy mekkora különbség van másnap reggel, amikor egy hosszúra nyúlt éjszaka után nézünk tükörbe vagy amikor időben lefekszünk és eleget alszunk. Nálam ijesztő tud lenni a különbség.

Legyünk szenvedélyesek!

Az ikigai-jal rendelkező emberek közös jellemzője, hogy kitartanak, és ha törik, ha szakad, nem adják fel. Soha! Akkor sem, ha az élet kibabrál velük, akkor sem, ha nem úgy alakulnak a dolgok, és akkor sem, ha csőstül jönnek a bajok. Harcolnak tovább. Ezt nevezik rugalmas ellenállásnak. Aki rugalmas, az könnyen tud alkalmazkodni a változásokhoz és nem aggódik azokon a dolgokon, amelyek felett nincs hatalma. Erre egyébként nagyon jó a negatív vizualizáció technikája, vagyis amikor elképzeljük, hogy például egy nehéz helyzetben, mi a legrosszabb, ami megtörténhet velünk. Ha ez megvolt, és felmértük milyen rosszra számíthatunk, máris nem tűnik olyan félelmetesnek.

Ha úgy döntöttünk, hogy a hosszú, boldog életre pályázunk, akkor sose nyugdíjazzuk magunkat és mindig éljünk tevékenyen. Kapkodni nem érdemes, a lassan járj, tovább élsz mondásban több igazság van, mint gondolnánk. Az se baj, ha nem esszük tele magunkat, hanem mindig hagyunk egy kis szabad helyet bendőnkben. Egy jó beszélgetés után szebbnek látjuk az életet, és ha minél többet vagyunk társaságban, ha sztorizunk és meghallgatunk másokat, még jobban is érezhetjük magunkat. A mosolygás csodákra képes, nem csak bennünk lesz jó érzés, de abban is, akire rámosolygunk. Kacagjunk nevessünk, röhögjünk nagyokat, pont úgy, mint amikor középiskolások voltunk és szinte abba sem bírtuk hagyni. És sose feledjük: csak a mai nap számít. Hozzuk ki hát belőle a legjobbat!

Forrás: Ikigai: A hosszú élet japán titka

gsbox_banner

 

Helló hygge! De mi az a hygge? A dánok receptje a boldogságra!

 

No Comments