9 anyatípus, akire furcsán nézünk (kivéve, ha mi vagyunk az egyik)…

A mindig jókedvű, a tip-top, a csakegészségeset egyél és a többiek… Te melyik vagy?

A következő típusokban biztos sokan magukra ismernek, és mi is ott vagyunk néhányban. A kérdés csak az, hogy mennyire? Íme kedvenc anya-típusaink görbe tükörben nézve:

„Én mindig csak egészségeset adok a gyerekemnek”

Fontos, hogy gyerek egészséges legyen. Ennek érdekében (is) a legjobbra törekszünk, hogy mindenből a legegészségesebbet adjuk az éhes kis szájakba. Vannak azonban, akik megrekednek a tökéletességre törekvés alacsony szintjén (mint mondjuk én) és néha képesek cukros, meg lisztes ennivalókkal mérgezni gyermekeiket. Aztán vannak azok a szuperanyák, akik semmi mást nem adnak az utódoknak, mint organikus kajákat, kizárólag vegyszermentes és egyéb mentes élelmiszereket. Én a magam részéről rettentően felnézek rájuk, és nagyon szeretném eltanulni tőlük azt, hogyan veszik rá a gyerekeiket, hogy hajlandók legyenek ilyeneket enni.

„Az én gyerekem a legszuperebb”

Az anyákat ebből a szempontból két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoportba tartoznak azok, akik állandóan dicsekednek a gyerekükkel és közhírré tesznek minden egyes apró dicsőséges tettet, mint például befejezte az általános iskola első osztályát vagy életében először ügyesen pisilt a bilibe. Amikor találkozol velük onnan biztos megismered őket, hogy azonnal szerepeltetni kezdik a szerencsétlen gyereket és addig szekírozzák, amíg a kis drága végül ki nem nyögi a három éneket vagy mondókát. Ilyenkor a hallgatóságnak nincs más dolga, mint fülig szaladó mosoly kíséretében ömlengve áradozzon, majd lehajoljon és egy hatalmas puszit nyomjon a saját gyerekére, akiről tudja, hogy szintén el tudná énekelni az egész repertoárt, csak nincs rá szükség, hogy boldog-boldogtalannak ezt bizonygassa.

„A katasztrófaelhárító központ”

Ha a kedvenc kelléked, az a helyes kis kézfertőtlenítő mindig a táskádban lapul és a játszótér végeztével az első dolgod, hogy alaposan kezeld a gyereked baktériumoktól hemzsegő kezét (és persze a sajátodat is), akkor nagy valószínűséggel te is ebbe a körbe tartozol. Ez esetben fix, hogy te vagy az, akitől mindig lehet zsepit kérni és ha valakinek ragtapaszra van szüksége, akkor hozzád bármikor fordulhat. A gondoskodó anya mintapéldánya, akinél nem csak a sablonos keksz-alma-víz háromszög található, hanem az égvilágon minden. Mert sose lehet tudni, mikor üt be ménkő…

„Aki mindig szuper jókedvű és mindig tip-top”

Ő az, akinek soha semmi nem sok és aki soha a büdös életben nem fáradt. Mindent egymaga csinál, mert akkora szuperhős. Míg mások fél hétkor alig bírják kinyitni csipás szemeiket és ötször állítják át az ébresztő órát, ő nem hogy az első csipogásra felkel ötkor, de még ébresztés sem kell neki, olyan jól be van programozva. Ágyból kipattan, turbóüzemmódban reggelit elkészít, fut negyvenhat kilométert, majd egy gyors zuhany után ragyogó hajjal és sminkben, tökéletes menet felszerelésben mosolyogva végignézi, ahogy a gyermekei tökéletes összhangban egymással, és a felvételre váró ruhákkal pikk-pakk elkészülnek. Sima ügy. Neki. Természetesen az egész napja csodásan telik, és miközben mindent elintéz, amit csak felírt a listájára, sose folyik a hátán a víz, és este pont úgy néz, mint reggel, pedig saját elmondása szerint mindazt a csodát, amit aznap véghez vitt, mind egyes egyedül csinálta. Ühüm…A csodával felérő napi teljesítményéről napközben bármikor szívesen posztol egy tökéletes fotót, és szerencsés napokon néha még életbölcsességeivel is megörvendezteti azokat a nyomorultakat, akiknek nem sikerül minden napjuk olyan tökéletesre, mint neki. Csak hálásak lehetünk neki.

„A már az első öt percben visszanyertem a súlyomat”

Ez a típus nyomokban hajaz az előzőre, mert ugyanaz a fanatizmus benne is megtalálható. Mindennél fontosabb számára az emberek elismerése és dicsérete, ezért az áldott kilenc hónap alatt felszedett maximum nyolc kilótól szinte azonnal, de legkésőbb a gyermek két-három órás korára megszabadul.

„A semmi más nem akarok lenni csak anya”

Ez ám a biztonságos környezet. Volt idő, amikor én is így gondoltam – nagyjából az első gyerekem kétéves koráig. De ne mondd már, hogy Neked nincsenek álmaid és vágyaid, hogy nem szeretnél néha valami mást is csinálni? Hogy teljesen kielégít pusztán az, hogy az otthon vagy és várod, hogy a gyerekekért mehess az oviba meg a suliba? Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy lenézném azokat az anyatársakat, akik életük beteljesülését csak a gyermekük körüli teendőkben látják. Sőt! Le a kalappal előttük, mert óriási meló. Csak én mást is szeretnék csinálni.

„A mi nem mondunk semmire nemet ebben a házban”

Ez a „csak pozitív megerősítés” dolog komolyan működik a gyakorlatban? Mert akkor most álljon elő, aki így neveli a gyerekét! Valószínűleg ebben is szaranya vagyok, mert én bizony mondok nemet. Naponta akár többször is. Tudom, durva. Sőt, mindegyik gyerekem azt tanulta meg először, hogy nem. De ha nem mondanék nemet, fogalmam sincs hogyan jönnénk ki például egy közértből. Egy doboz gyufa is jó lenne az enyémeknek, csak vegyünk már valamit. Nyilván megvannak az évek alatt kitapasztalt technikáim és ők is fejlődőképesek, de nem hinném, hogy nem nélkül működnének a napjaink. Akkor mindent lehetne nekik?

„A cikkeket írok más anyákról, ezért nagyon tudományos vagyok”

Igen, ez is egy külön faj, és onnan ismeritek meg, hogy rettenetesen tudományosan gondolkozik, mindenről konkrét véleménye van, amit ráadásul még meg is oszt itt-ott- Most például itt. Bocsi.

gsbox_banner

No Comments