Nálunk az a szokás, hogy túltoljuk a karácsonyt… biztos, hogy jó ez így?

Karácsonyi őrület – nem kötelező csak azért mert ez a szokás, vagy mert minden évben eddig így csináltad…

Nagytakarítás, főzés, bevásárlás, ajándékvásárlás, csomagolás, szervezés, telefonálgatás, rokonokkal való egyeztetés. Mindezt úgy, hogy a gyerekek ne vegyenek észre semmit – rászervezés, gyerekfelügyelet, kirohanás a plázába aztán vissza a munkahelyre. Az előrelátóbbak mindezt már szeptemberben kezdik, hogy mire tetőzik az őrület nekik már „csak” az otthoni feladatok maradjanak.

A meghitt és szeretetteli karácsonyi stressz már az ünnepek részévé vált.

De miért a nők őrülnek meg ebbe?

Miért esnek sokan közülünk – és anyáink közül is – december 24-én este a vacsora után migrénnel az ágyba?

Vegyük sorra, hogyan osztják ránk a feladatokat a hagyományok („ezt már régen is a nők csinálták”), az elvárások (a házimunka a nők dolga”) és a dicséretnek álcázott felelősség hárítások („a nők sokkal jobban tudnak vásárolni”). És arra se marad idő a nagy rohanásban, hogy újraértelmeződjenek ezek a magától értetődőnek tűnő, ugyanakkor nagyon igazságtalanul elosztott szerepek. Pedig ez senkinek sem jó.

És félreértés ne essék, én nem a nőket hibáztatom, amiért akkor is húzzák az igát karácsony előtt, amikor tudják, hogy migrén lesz a vége. Hanem azokat, akik elvárják tőlük, és a saját kényelmük megőrzése érdekében nem vesznek részt a feladatok egyenlő elosztásában.

 

Kezdjük a takarítással.

A karácsonyi nagytakarítás, ablakpucolással, szőnyegfelhajtással és a legrejtettebb zugok kitakarításával együtt a legtöbb családban hagyomány. A „még ki is kell takarítani” kezdetű mondat általában karácsony előtti hétre kerül napirendre – gondolom, mert korábban nincs értelme, különben lehetne kezdeni elölről. Hát én nem tudom, szerintem az egész nagytakarítás egy felesleges dolog. Függönymosással, ablakpucolással és szekrényelhúzással együtt. Kinek fontos? A gyerekek és férjed biztos, hogy nem fogja ettől másképp érezni magát otthon, a rokonoktól pedig még egy családi rendezvényen nem hallottam, hogy látogatáskor ilyeneket mondtak volna: „jaj de szépen kimostad a függönyt!” vagy „látom a bútorok mögött is kitakarítottál”. Mert általában vagy magától értetődőnek tekintik, vagy nem is veszik észre. Hagyd a nagytakarítást nyugalmasabb időszakokra. A karácsonyfa úgyis hullik…

Folytassuk a főzéssel.

A másik túlteljesítési terület. Sütni kell beiglit, mert az a szokás, de ha már sütünk akkor jó sokat sütünk. Ismerős? Több napon keresztül hajnali háromig roskadozni a konyhában munkanapokon – valóban vonzó dolog? El tudom képzelni, hogy van olyan sütemény, ami megér egy éjszakázást, mert kíváncsi vagy az ízére, vagy szeretnéd kipróbálni végre. Lássuk be, a karácsony valóban elindítja a fantáziát, sokszor olyan ételek is elkészülnek, amiknek a hétköznapokban nem állsz neki. De ne megszokásból csináld, vagy mert otthon is így csináltátok, és anyukád is éjt nappallá téve a konyhában sürgött – forgott. Süssetek a gyerekekkel mézeskalácsot, (a buli kedvéért!) és vedd meg a beiglit egy jó cukrászdában, és aludj egyet.

Ajándékvásárlás.

Hát igen, kevés olyan családot láttam, ahol anya és apa leült, megbeszélték, hogy a szűk és tágabb családtagoknak milyen ajándékokat szánnak, aztán beosztották : ki melyiket szerezze be egyenlően terhelve ezzel magukat. Általában a férfiak „utálnak vásárolni” és „nem szeretik a tömeget” a nők pedig – a férfiak szerint – szeretnek shoppingolni.

Ebből indulnak ki sokszor a rokonok is: anya szeret vásárolni, vagy ha nem is szeret, de ő biztosan tudja, hogy minek örülne a gyereke, ezért lelkiismeretfurdalás nélkül a vállára teszik ezt a feladatot is: vegye meg ő. Mások nevében is. Amikor először hallottam, hogy sok családban a rokonok is az anyákkal vetetik meg a gyerekeknek szánt ajándékot – ők adják a pénzt, az anya pedig kitalálja, megveszi, becsomagolja, aztán úgy csinálnak, mintha a megbízó családtag adná – nem hittem a fülemnek. Mi folyik itt? A jó szándék és a lehető legjobbat akarás máza mögött a lustaság, érdektelenség és a kihasználás folyik ezekben a helyzetekben. Sok anya pedig csinálja, mert így legalább nincs konfliktus.

Félreértés ne essék, a felelősség azoknál van, akik az anyákkal vetetik meg az ajándékot a saját nevükben is, mert nem veszik észre, hogy mekkora terhet tesznek az anyák vállára. Hívja fel, kérdezze meg mit szeret a gyerek, minek örülne igazán, aztán igenis vállalja be a kockázatot, hogy esetleg mellélő. De ez a családi színjáték ezzel a plusz dolgoztatással igazán felháborító. Amikor többen is mondták, hogy náluk ez a szokás, akkor tudatosult bennem, hogy ez sok családban valószínűleg egy bevált gyakorlat. Hát még időben vagyunk. Ki lehet lépni ebből a mókuskerékből.

Egyeztetés a rokonokkal a karácsonyi látogatásokról.

Sokszor olyanokkal is, akikkel egész évben nem beszéltél. Jó esetben van kedved hozzá, rosszabb esetben azért hívod fel, mert úgy illik. De mindenképpen neked kell ezeket a protokolláris illendőségeket lebonyolítani? Ha nem a te rokonaid, a férjed esetleg fel tudná hívni őket?

És megérkeztünk a karácsonyi körbelátogatásokhoz – amelyeken sokan azért nem változtatnak mert ez a szokás. Nem akarják megbántani a rokonokat (mert azt feltételezzük, hogy látogatásunk hiánya valóban megbántaná őket – de biztos, hogy nem értenék meg, ha így döntenénk?), különösen karácsonykor… Nem elég a karácsony előtti túlteljesítés és kipurcanás, még utána is folytatódik a megfelelés. Sőt a karácsony utáni rokonlátogatásokra általában illik vinni is valamit, ezért ha nincs már elég sütemény otthon, reggel indulás előtt – vagy előző este!!! – még „gyorsan” kisül valami finomság, hiszen nem illik üres kézzel menni.

De akkor hogyan érdemes?

Szerintem a karácsony akkor jó, ha az együttlétről és a feltöltődésről szól. Sok évig mi is robotoltunk, sokszor csak december 30-án kezdtük el a 24-én megkapott ajándékokat kibontani. Akkor hoztunk egy döntést: nekünk ez nem éri meg. Karácsony előtt átlagos takarítás, vendégség mértékkel, és főzés úgy, ahogy abban az évben belefér. Nincs fix karácsonyi menü, hanem olyat főzünk, amihez kedvünk van és energiánk. Mindig finom – és változatos. Nem mi érkezünk elsőként a családi rendezvényekre – inkább később érünk oda, de ki tudjuk pihenni magunkat. Nem veszek senki helyett ajándékot. Telefonon szívesen adok szempontokat. A karácsonyfadíszeket kivágjuk papírból, ha arra van energiánk. De mindig együtt vesszük meg a fát és együtt díszítjük fel. És mindig sütünk együtt mézeskalácsot, mert azt szeretjük. Ha tehetjük barátokkal együtt, mert úgy jobb.

Persze ettől nagyobb a fennforgás, de hát úgysem csinálunk nagytakarítást, így van energiánk JÓL ÉREZNI MAGUNKAT.

Mert ez a lényeg: jogod van nemet mondani, és jogod van megélni az ünnepet neked is!

(Ezt ne felejtsd el…)

gsbox_banner

No Comments