Ma érted is, Drága Juli!

Itt ülök a gép előtt és látom, hogy mozognak az ujjaim. Fel kéne állnom és meggyújtanom a gyertyákat, de nem megy. Ádvent harmadik vasárnapja van. Megpróbálok írni. Kiírni. Magamból. A döbbenetet, amit nem lehet.

Amikor tegnap ugyanitt ültem és céltalanul görgettem a híreket, először egy zenész barátom oldalán olvastam a hírt: Viszlát Drága Julim. Csak ennyit írt. A rövid üzenet mellett egy kép, rajta Fábián Juli.

Olyan volt rajta, mint mindig: csupa fog, csupa mosoly, csupa haj, csupa zene. Egyszer egy másik barát, aki kicsit szerelmes volt Juliba, így minden koncertjére elment, ha tudott, azt mondta, hogy valójában olyan törékeny ez a lány. A hangja, az egyetlen ma Magyarországon, ami ugyanúgy szól, mint a lemezen. Nincs különbség. Ezt csak ő tudja.

Ezt csak ő tudta.

Miért jut ez most eszembe? Meghallgatok egy dalt. Illetve csak az első tíz másodpercét. Nem megy tovább.

Felütöm a többi hírportált, jönnek a hírek. Senki nem hiszi, egy ország áll (ül) ledöbbenve különböző digitális eszközök előtt. A rák nyert.

A kurva életbe – morgom a fogaim között.

Felmegyek Juli oldalára, ott a hír. Családja és barátai körében ment el.

Facsarok még egyet a szívemen, elolvasok néhány hetekkel ezelőtti bejegyzést is. Itt már bőgök persze, mert azt írja jobban van. Gyógyul. Hatalmas sétákat tesz a természetben, meditál, zenét hallgat, befelé figyel.

Az agyam nem fogja fel, hiszen Ő MAGA írta hetekkel ezelőtt, hogy jobban van.

Annyi minden jár a fejemben. Vajon hogy ment el? Vajon megbékélt a betegségével?  Meg lehet azzal békélni a halál pillanatában? Tudod, hogy ez itt most a halál pillanata? Vajon a családja valaha fel fogja dolgozni ezt az értelmetlen halált?

Vajon szeretett volna gyereket, családot? Biztosan.

Vajon boldog volt és kiszedte az életből, amit lehet? Nem hiszem. 37 éves volt. Már megint elhagyta egy káromkodás a számat.

Ez nem jól van így. Ez így nagyon, nagyon nem jól van.

Értelmetlen hülyeség, egy baromság, hogy ez történt ezzel a csodálatos lénnyel, aki végül tegnap lépett át egy másik zenekarba.

Ilyen blődségek jutnak az eszembe.

Felállok és meggyújtok egy gyertyát.

Ma érted is Drága Juli.

No Comments