De mi van azokkal, akik egyedül töltik az ünnepeket? Nekik is minden móka és kacagás?

A csapból is az üveggömbös, aranyozott karácsony folyik: a szülőké, nagyszülőké; a társé, a gyermekeké és a tágabb családé. De mi van veled, aki egyedül töltöd az ünnepeket, és azt is kétszer meggondolod, lerúgd-e aznap reggel magadról a takarót?

A szívbarát margarin és a kaszással bizniszelő életbiztosítás mellett az ünnepi reklámok főszereplői a mézeskalácstésztát gyúró, szöszi gyerekek, a konyhában lábatlankodó, ízléstelen rénszarvasos pulóvert viselő papucsférfiak, és a statiszta-rokonok, akik akár a te rokonaid is lehetnének, bár őket sűrűbben látod, mint az igaziakat.

A tévé persze kikapcsolható, de a neten, ha akarod, ha nem, beleakadsz VV Cici karácsonyába, avagy abba, hogy így ünnepelnek a sztárok, kezdve a vidéki segédszínésztől az időjárás-jelentőn át egészen György herceg csíkos zoknijáig.

Mindenkinek van karácsonya.

Szaloncukor-zizegős, diabétesz-fenyegetettségű, ajándékbontogatós, fahéjaromás.

Akkor hogyan lehetséges az, hogy nem minden lakásból hallatszik mennybőlazangyal, tányércsörömpölés, gyerekkacaj és borízű háborús anekdoták?

Eszedbe jutnak azok a karácsonyok, amiket még gyerekként éltél át: amikor egész évben számoltad, hány nap van még hátra, és az egészet körüllengte valami megfoghatatlan varázs.

Magad sem tudod, miért és hogyan, de úgy döntesz, mégis megpróbálod te ezt a karácsonyt; kizárólag idén, ha már nincs hó és ajándék és társaság és hangulat.

Te, te magad, egyedül, de nem magányosan, kínozva az elképzeléstől, hogy még az űrbe se repülhetsz a karácsony elől, mert onnan az egész bolygó egy kivilágított, gömbölyű karácsonyfára hajaz.

Bevillan a szomszéd néni, aki szintén egyedül karácsonyozik a hatos lakásban, és megfordul a fejedben a dermesztő gondolat, hogy mi van, ha már nem is él, ha meghalt, ott, abban a régi karosszékben, ha napok óta nem töri rá az ajtót senki, ha…

Amikor találkoztok a lépcsőházban, nagy kő esik le a szívedről. Még azt is megkérdezed, nincs-e szüksége valamire, mire azt feleli, amit bizonyára mindig felel, másoknak, akik bizonyára többször állnak vele szóba:

„Nincs szüksége a magamfajta öregasszonynak már semmire, csak egy pár jó szóra.”

Azért biztos, ami biztos, hozzáteszi a tutit:

Boldog karácsonyt, lelkem.”

Valahogy most mégsem érzed úgy, hogy halálra sértettek.

Hogyan is akarna megsérteni valaki, akinek nem a porszívót és goth metalt bömböltető szomszédja vagy, hanem a lelke?

Begubózol, töltesz magadnak egy pohár bort, és megnézed a Reszkessetek betörőket, nagyjából századszor. Még mindig ugyanúgy felderít, amikor a szerencsétlen betörőnek betörik a feje. Apád mindig mondta: ekkora koppanástul’ úgy ottmaradt volna, hogy attó’ koldul!

A második részben feltűnik a magányos, de jólelkű galambos néni, és párhuzamot vonsz Magdi nénivel. Vagy magaddal. Aztán megint a nénivel, nehogy elbízd magad.

Volt egy időszak, amikor minden barátnődtől gyertyát és mécsestartót kaptál, még ki is nevetted őket, hogy ne akarjanak már felravatalozni, mégis meggyújtasz pár illatgyertyát. Még arra is van erőd, hogy az egyik mécsestartós barátnődnek boldog karácsonyt kívánj, és megkérdezd, mikor ugrik át, hogy ketten folytassátok azt a bort, ha már felbontottad.

Nem, nem érzed úgy, hogy magányos lennél.

Talán idén először nem.

Az eszeddel tudod, hogy egyedül vagy, mert minden reccsenésre fülelsz, mint egy kopó, aki várja, hogy valaki becsöngessen egy tál mákos bejglivel, de már valahogy nem az a legfontosabb, hogy úgy aggasd a címkéket magadra, mint a színes díszeket szokták a fára.

Tudod, hogy nem tart örökké semmi.

Még ez az általad barkácsolt, egyedül töltött karácsony sem!

És azt is tudod, hogy bár ez számodra nem az év legvidámabb időszaka, de túl kell esni rajta. Arra gondolsz, hogy sokan vannak, akik ilyenkor felöltik legfényesebb maszkjukat, és vigyorognak az ezer éve nem látott rokonokra.

Neked ezt nem kell tenned.

Meggyújtasz még egy gyertyát. Elnyúlsz az ágyon. Ennek a napnak is vége.

 

Ha úgy érzed beszélned kell, hívd valamelyik segélyvonalat ITT. Tudd, hogy nem vagy egyedül! 

No Comments