5 karácsonyi csoda, amire ma is emlékezünk

Csodák igenis történnek. Néha csak igen aprók, amelyet néhány ember vesz észre, máskor olyanok, amelyekről akár száz év múlva is beszélünk.

Csodák igenis történnek. Néha csak igen aprók, amelyet néhány ember vesz észre, máskor olyanok, amelyekről akár száz év múlva is beszélünk.

Tizennégyezer koreai menekült csodálatos megmenekülése

1950-ben, a koreai háború kirobbanása után, észak-koreaiak ezrei gyűltek össze a Hungnam dokknál, abban a reményben, hogy valamelyik szövetséges hajóval el tudnak menekülni a mészárlás elől. Sajnos ebben az időben már nem nagyon akadt szóba jöhető hajó a kikötőben és egyre kevésbé volt reális esélye annak, hogy bárki is el tudjon menekülni. Ám, csodák csodájára egy amerikai kereskedő hajó, az SS Meredith Victory még a kikötőben állomásozott. Kapitánya, Leonard LaRue a hajó fedélzetére engedte mind a tizennégyezer embert, hogy az SS Meredith-et csupán hatvan főre tervezték.  Ez nagyjából olyan volt, mintha egy koporsóba kétszáz embert akarna valaki belezsúfolni.

A hajó olyannyira tele volt, hogy senki nem tudott még leülni sem, arról nem is beszélve, hogy sem fűtés, sem alapvető higiéniai lehetőségek nem voltak már. Így hajózott ki a kikötőből ez a szardíniás doboz, keresztül a fertőzött koreai vizeken mindenféle bomba érzékelő berendezés nélkül. Az egyetlen fegyver a kapitány pisztolya volt, amelyet hála a magasságosnak, egyszer sem kellett használni. Végül karácsony napjára mind a tizennégyezer menekült biztonságban partra szállt a Dél-koreához tartozó Geoje-szigeten. Ami még külön csodálatos, hogy öt nő, még kikötés előtt a hajón világra hozta gyermekét. A létszám teljes. Plusz öt fővel.

Levél a Mikulásnak

Amikor az ember öt éves, a család pénzügyeivel a legkevésbé számol. De nem úgy Helen Reyes Cardenas. Amikor édesanyja megbeszélte vele, hogy abban az évben szerény karácsonyuk lesz, a kislány egyszerűen írt el levelet a Mikulásnak, amelyben egy babát és cipőket kért, majd két lufira rákötve elküldte az Északi-sarkra. Persze nem ez volt a küldemény célba juttatásának legprecízebb módja, így a kis pakk Kaliforniában ért földet, ahol egy bizonyos Julie Sanders találta meg. Az asszonyt nagyon meghatotta a nélkülöző kislány kívánsága, úgyhogy kinyomozta, ki is lehet Helen és gondoskodott róla, hogy Karácsony napján a gyermek jó sok ajándékot találjon a fa alatt.

 

Három nap a hó fogságában

Normál esetben az ötvenöt éves Donna Molnár története kétségkívül tragikus véget kellett volna érjen. 2008 karácsonyán, miután egy kanadai boltban bevásárolt és elindult hazafelé, hatalmas hóvihar kerekedett és a nő autója egy szántóföld közepén rekedt. A fűtetlen jéghideg autóban mindenféle különösebb vastag téli ruházat nélkül nem sok esélye maradt az életben maradásra. Nem csoda, hogy amikor három nappal később a mentőcsapat egyik tagja rátalált Donna autójára, a legrosszabbra számított. Ezzel szemben a félig betemetett nő nagyon is élt,  bár alaposan kihűlt (testhőmérséklete addigra mindössze harminc fokra csökkent), csupán néhány fagyási sérülést szenvedett. Óriási csoda kellett ahhoz, hogy valaki túléljen hetvenkét órát fagypont körüli hőmérsékletben, hó alá temetve. Később elmesélte, hogy teljesen öszeomlott, amikor megpróbált segítséget kérni a hóval borított autóból. Az volt a szerencséje, hogy a kocsit beborító hó egyfajta hőtároló  gubót hozott létre körülötte, és így történhetett, hogy a történetnek végül nem lett tragikus a végkimenetele.

Fegyvernyugvás az I. világháborúban

Kevés hihetetlenebb és meghatóbb történet van, mint az az I. világháborús eset, amely a harctéren esett meg 1914-ben.  Az egymással szemben álló felek, akik karácsony napjára, már több száz bajtársukat és barátjukat vesztették el, eleinte még abban reménykedtek, hogy csak egy villámháború lesz, a frontvonalak mögött. Nem így történt. katonák százezrei töltötték lövészárkokban az ünnepet. Bár fegyverszünetet nem kötöttek, karácsonyra való tekintettek fegyvernyugvás volt életben, így a belga, brit, francia és német katonák nem folytattak harci cselekményt. A mélységes éjszakai csendben aztán az egyik brit katona kidugta a fejét a lövészárokból, a szemben álló német katonák elkezdték énekelni a Stille Nachtot, mire az angol katonák a Silent Night-al válaszoltak. És ezután következett a legcsodásabb pillanat. A katonák sorra másztak ki a lövészárkokból és az ellenséges erők békésen elindultak egymás felé. Kezet ráztak és megajándékozták egymást azzal, amivel csak tudták: kocka csokival, dohánnyal, vagy egy korty itallal és családi fényképeiket mutogatták egymásnak. Kár, hogy nem így ért véget az első világháború…

 

A történet sokakat megihletett, film is készült belőle. Paul McCartney dalát pedig minden karácsonykor érdemes meghallgatni, a hozzá forgatott klip is erről szól:

Újra járni tudott a lebénult kisfiú

2008-ban az akkor hétéves Ausztriában élő Marko Dutschak gerincén egy cisztát fedeztek fel az orvosok. A daganat körbenőtte, és szinte szétzúzta a gyermek gerincét, amely már olyan volt, mint egy vékony szál. Hans Georg Eder, az idegsebészet vezetője meg volt róla győződve, hogy a hátralévő életét kerekesszékben fogja majd tölteni. Ám a karácsony előtti napokban, ellentmondva minden orvosi tudománynak, a kisfiú fogta magát és egyedül felkelt az ágyból és újra megtanulta járni. “Orvosi értelemben nem beszélhetünk csodákról, és a fiú gyógyulása egyáltalán nem volt várható, mégis olyan, mintha csoda történt volna. Figyelemre méltó mértékben illusztrálja a  fiatalok gyógyító képességét, amely nagyban meghaladja a felnőttekét” – mondta az idegsebész.

No Comments