Úgy érzed, “csaló” vagy? – Az imposztor-szindróma 7 jele

Rengeteget dolgozol, mégis állandóan elégedetlen vagy a teljesítményeddel? Neked mindenben a tökéletes a minimum szint, és annál kevesebbel nem is éred be? Akkor érdemes tovább olvasnod, mert lehet, hogy te is imposztor-szindrómában szenvedsz…

Bár még viszonylag kevésbé ismert a fogalom, de napjaink sikerorientált társadalmában egyre többen küzdenek az örökös önelégedetlenség, a maximalizmus okozta teljesítménykényszer gyötrő démonaival, amit a környezetük sokszor értetlenül szemlél.

Az imposztor-szindrómára jelenségére először az 1970-es évek végén figyeltek fel. Főleg sikeres,  magasan kvalifikált nőkre jellemző ez a torz énképpel, önmarcangolással járó pszichés megbetegedés, ami nem is csoda, hiszen az elmúlt évtizedekben fenekestül felborult a nők szerepe a társadalomban. Míg korábban a reproduktív képességünk jelentette szinte az egyetlen „hasznunkat”, napjainkban egyre nagyobb teret hódítunk a munka világában is.

Ha az alábbiakban magadra ismersz – vagy épp a közvetlen környezetedben élő személyre-, tudnod kell, hogy az imposztor-szindróma kezelhető, gyógyítható, de mint minden kór esetén, a legelső lépés: a felismerés és az elfogadás.

1. A helyett, hogy egyszerűen csak bezsebelnéd; állandóan kétségbe vonod mások elismeréseit

Teljesen mindegy, hogy egy elfogulatlan személytől kapod a dicséretet, vagy épp a saját szülő anyád „emeli a kalapját előtted”, képtelen vagy elhinni, hogy elég jó vagy!

2. Nem számít, milyen kicsi a hiba, amit vétettél; totálisan felemészted magad miatta

Ha valamit elrontasz; világvége hangulat lesz úrrá rajtad! Úgy érzed, végérvényesen és visszavonhatatlanul elbaltáztad, semmi keresni valód a szakmában, és senki nem fog alkalmazni.

Az a feltételezés, hogy te is egy tökéletlen emberi lény vagy, mint bárki más: számodra elfogadhatatlan.

3. Szörnyen túlbuzgó vagy a munkádat illetően

Szó szerint minden feladatra igent mondasz a munkahelyeden (és hasonló a helyzet a kapcsolataidban is), mert állandóan attól rettegsz, hogy nem termeled ki a béred; és ha erre egyszer fény derül, elveszítheted az állásod. Hiába robotolsz évek óta a cégnél és hiába szereztél már tekintélyt a szakterületeden, folyton bizonyítani akarsz. Ettől persze a nap huszonnégy órájában stresszben élsz.

4. Hadi lábon állsz a határidőkkel

Ez nem is csoda, hiszen a projekt volumenétől függetlenül mindig a tökéletesre törekszel. A fókuszod csak a feladat maximális elvégzésén tartod, így olyan „apró” részletek mellett elsiklasz, mint például a határidő… Az ezért járó figyelmeztetés persze még jobban erősíti benned a „nem vagyok elég jó” érzését, ami egy ördögi körhöz vezet.

5. Megszállottan ellenőrizgeted magad

Tisztázzuk: az teljesen normális, ha párszor átfutod a munkád, mielőtt véglegesítenéd. Ám, ha azon kapod magad, hogy az ellenőrzés majdnem annyi időt vesz el, mint maga a produktív rész, akkor sürgősen állítsd le magad. A hetvenötödik verzió nem biztos, hogy annyival jobb lesz, mint a harmadik.

6. Minden sikered csupán a szerencsének köszönhető; úgy véled

„Én csak jókor voltam jó helyen” – ez a legjellemzőbb reakciód, ha neked köszönhetően elnyer egy munkát a céged. Gyakorlatilag azt üzened ezzel a világnak, hogy erre bárki képes lett volna az adott körülmények között, a helyett, hogy élveznéd a saját sikered.

7. Az összes döntésed megkérdőjelezed

Az egy dolog, hogy már a döntéseid meghozatalakor ezerszer számba veszed, újra gondolod a lehetőségeket… Na de hogy még utólag is azon rágódsz, hogy biztos, hogy jól választottál-e, az már egy picit mániákus viselkedés.

Az imposztor-szindrómát könnyen legyőzheted, ha hajlandó vagy elengedni az attól való félelmed, hogy „lelepleznek”. Ha egyelőre nem vagy képes bízni magadban, bízz a környezeted visszajelzéseiben: hiszen az nem lehet, hogy körülötted mindenki téved?!

gsbox_banner

Nézd meg ezt is:

Lassíts, amíg még nem késő – intő jelek, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy itt az ideje visszavenni

No Comments