Nincs választásod, ha *ismét* képbe kerül az ex (?!)

Minden nagy szerelem előtt van még valaki. Egy utolsó. „Egy utolsó, akivel randiztam, mielőtt megismertelek. Drágám.” „Volt valami lány, amikor szakításban voltunk, de már alig emlékszem rá. Édesem.” Hát ez vagyok én. A nagy szerelmek előtti utolsó lány. Aki eggyel marad le mindig a boldogságról.

Tudod, mire gondolok? Arra, amikor úgy érzed, talán az a baj veled, hogy tisztességes vagy. Mindig tisztességesen lezárod a kapcsolataidat, időt hagysz magadnak, majd aztán lépsz tovább. Tiszta lappal, tiszta szívvel ugrasz egy lehetséges új felé.

A múltam lezártam, a jelenem én vagyok… érdekel a jövőm?

De tényleg, lehet, hogy ez nem jó így.

Talán úgy kéne, hogy virágról virágra szállsz. Mint mindenki más, egyiket a másik után. A szívszakadást egy új szívvel foltozod össze.

Mert, ahogy mondják, elfelejteni valakit csak egy új emberrel lehet. Tehát a szerelmi életünk képlete nem más, mint egy véget nem érő egyenlet, ahol csak kapcsolatból kapcsolatba lépünk és sosem vagyunk egyedül. Mert egyedül lenni egyenlő a magánnyal, a szingliséggel, amely manapság mint szitokszó létezik. És mindenki a diétás fagylaltra asszociál, és a Szex és New York összesre. Tehát a képletben az egyedülállóság voltaképpen a nullát jelenti.

Pedig szinglinek lenni annyi, hogy te vagy magadnak. Csak te. Te vagy magadnak a bajban, a boldogságban, a békében és a bánatban. És az ABC összes többi betűjében. Csak te vagy. És bár félelmetesnek tűnik, de ez lehet időnként a legnagyobb ajándék. Pontosan emiatt hálás vagy azért, hogy időnként úgy hozza a sors, hogy egyedül kell lenned.

Ezért van az, hogy te vagy az a lány, aki határokat döntögető lelkesedéssel képes belevetni magát az újba. Mindig. Megannyi elszúrt kapcsolat, és átverés után még mindig képes vagy nyitottan állni az új randevú partnered előtt.

Hogy csinálod ezt?­ Hogy tudsz így lelkesedni valakiért, akit alig ismersz?  – kérdezik két korty sör között a barátaid minden alkalommal, amikor megpróbálnak összerakni egy szétzuhanás után.

Hát így. Hogy nincs benned semmi, amely letörhetné a lelkesedésed. Nincsen egy nem rég ott hagyott ex, nincsen bizalmatlanság, amelyet egy korábbi pasas okozott, nincsenek folyamatban lévő, „átmeneti” ügyek. Lezártál mindent.

Most itt vagyok, itt tartok, kérdezz bátran, őszinte leszek. Én nem fogom a múltam sebeit ráragasztani senkire. Az új férfi nem lesz csupán egy eszköz, akivel elfeledtetek valakit.

Talán idealista vagy és végtelenül naiv, amiért a jót feltételezed mindenkiről, és azt, hogy mások is így állnak hozzád. Hiszed, hogy ha valakivel randevúzol, akkor ő szintén lakatot tett a múltjára és azért találkozik veled, mert készen áll. Hiszed, hogy nem kell azon aggódnod, mikor szakított a legutóbbival? Érez még iránta valamit? Esetleg több vasat is tart a tűzben?

Bizalmat szavazol. Valami megfogott benne, tetszik neked, akarod őt.

Adj egy esélyt, mert én megadtam neked az enyémet.

Van az a helyzet, amikor úgy tűnik, a másik fél is így gondolkodik. Izgatott és eleven – az első után rögtön egy második és egy harmadik randevút egyeztet veled. Egy alkalmat sem hagy ki, hogy írhasson, amikor szabad perce akad. Szívmelengető jó éjszakát és álmodj velem üzeneteket küld lefekvés előtt és reggel te vagy a hercegnő, akinek először ír.

Talán azt mondja, amit hallani akarsz? Talán itt kéne megkondulnia a vészharangnak?

De kérem, hogy legyek kevésbé lelkes, amikor valaki ennyire fellelkesedik tőlem?

Kissé paradoxon helyzet, hogy általában a jóakaróid ezen a ponton szoktak figyelmeztetni. De te nem látsz stop táblát. Nem állsz meg. Hallgatsz az intuícióra, és mész előre.

Aztán rájössz, hogy nem mindenki kezeli így a szakításokat.

Történik valami. A férfi eltűnik. Írnál neki, hívnád, füstjeleket küldenél, bekopogtatnál hozzá, hogy él-e még – de nem teszed. Érzed, hogy valami most megváltozott. Végigelemzed a korábbi beszélgetéseket és találkozókat, de pontosan jól tudod, hogy most tényleg nem te szúrtad el. És ekkor felülkerekedik egy mélyről jövő, furcsa és sötét gondolat. Nevezzük női megérzésnek. Van valaki más. De legbelül érzed, hogy nem egy még újabb lány lépett színre. Összerakod a képet, a randevúkon kicsúszott félmondatokat.

Ez az az eset, amely talán mindközül a leggyötrőbb:

Ex. Újratöltve.

A két betű, amely ha egymás mellé kerül, te sosem győzhetsz. Mert az ex az, aki mindig erősebb lesz, mint az új. Próbálod megérteni, igyekszel az ő fejével gondolkodni. Empatikus vagy.

Az új kockázatos és félelmetes, meg hát amúgy sem ismerem annyira, érdemes belemenni? Na de az előző… neki a gondolataiban olvasok. Őt igazából még most is nagyon szeretem! Valójában nem is értem, hogy minek mentem el randizni valaki mással, ha itt van ő. A nagy ő.

És bár már egyszer nem működött és sejti, hogy most sem fog, belemegy. Mert a megszokott éppen elegendő. Nem jó, csak elég. És ezt egy nő mindig érzi. Te is érezted. Persze, ilyenkor minden barátod hülyének néz. „Hát ne fesd az ördögöt a falra! Hogy lenne már a volt nőjével?!”

De pontosan tudod, a zsigereidben érzed, hogy azért tűnt el pár napra, mert a lezártnak hitt dolgok életre keltek. Amikor hosszú hallgatás után befut az üzenete, már nem lepődsz a tartalmán.

„Le kell, hogy mondjam az estét. Nem akarlak áltatni. Az a helyzet, hogy adtam egy utolsó esélyt a volt barátnőmnek. Remélem, nem utálsz emiatt.”

Arra gondolsz, veled tényleg annyira szar randizni, hogy az ember fia inkább visszamegy az exéhez? Kételkedni kezdesz minden kimondott szóban. Akkor… lényegében az összes égről leudvarolt csillag csak egy újabb hazugság?

De a legfontosabb kérdés: hogy veszi bárki a bátorságot, hogy B tervnek tartson téged? Hogy gondolja azt, hogy eszköz lehetsz a felejtésében?

Szomorú vagy, de nem vagy rá dühös, hiszen még most is nagyon tetszik neked. Hosszú idő óta először jött valaki, akinek szívesen meséltél magadról, a gondolataidról, a félelmeidről. Te sosem irigyled mások boldogságát. Hiszen… ha ők ketten még látnak egy szemernyi esélyt is arra, hogy működjön közöttük, hát legyenek együtt! Te nem akarsz más boldogságának útjában állni. Hiszen csak a saját boldogságodra vársz. Nagyon régóta.

De azért fáj. Nagyon. Csalódtál, átvertek – a szemedbe hazudtak.

Mély levegőt veszel, és arra gondolsz, te akkor sem változol meg. Mindig az maradsz, aki tiszta lappal indít. Mert tudod jól, ezen is túl leszel.

És jól leszel. Valamikor.

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Mindig te vagy az, aki *jobban* szeret (?)

No Comments