Felhagytam a félelemmel, és elkezdtem élni.

Felhagytam azzal, hogy mások mondják meg mire vagyok képes. Honnan is tudnák ŐK, amikor még én sem tudom? Honnan is tudhatnám, amikor minden nap egy meglepetés, egy új ablak a világra? 

Megváltoztatta már az életedet egy mosoly, egy szó, egy mondat, egy mozdulat?
Érezted már, hogy eljött a te pillanatod? Ki mertél lépni az árnyékból a fénybe? Volt merszed hozzá? Miért ne tehetnéd meg újra? Miért kellene AZOKNAK hinned, akik azt mondják, ne csináld. Szerintem vágj bele, kezd el, legyél te az első!

Még akkor is, ha senki nincs aki bíztatna… ne felejtsd el, te mindig ott vagy magadnak. Te vagy, akire mindig támaszkodhatsz.
Egyszeri, különleges és megismételhetetlen! Még ha félsz is néha, akkor is bátor vagy!
Hidd el, hogy a legtöbb ember nem jut el a megvalósításig. Mert félnek.
Mert a kényelmes jobb.
Mert a posvány jobb.

De kérdem én: ez élet?

Ez élet, hogy minden nap úgy kezded a napot, hogy nem vársz tőle semmit?
Hogy nincs kedved kimászni az ágyból mert tudod, hogy nem vár rád semmi jó?
Semmi különleges, semmi meglepő?
Miért vagy ebben olyan biztos? Miért nem hiszed el, hogy rajtad (is) múlik?
Miért törődsz bele abba, hogy nincs jobb, hogy nem lehet jobb?
Ha teszel érte lehet!
Ha megpróbálod változtathatsz!
És mi történik, ha nem sikerül?
Semmi.
És mi történik, ha másodszorra sem sikerül?
Könnyebb lesz elviselni a veszteséget.
Akkor is megpróbáltad – és ez már több, mint amit mások megtesznek.
Több, mint amit előtte gondoltál önmagadról… Kész vagy tovább lépni?
Ne vegetálj, élj…
Adj esélyt magadnak végre.

gsbox_banner

 

No Comments