Ilyen a mérgező szerelem, ami *talán* Oscar díjat ér – „Fantomszál” kritika

Február elsején kerül a nézők elé, az Oscar-díjra jelölt Fantomszál c. film, amely úgy hírlik, a színészóriási, Daniel Day-Lewis utolsó alakítása. Mehetsz jegyet foglalni, mert ezt Te is látni akarod.

Tökéletesen megkomponált dráma, amely egyenletes, kimért lépésekben halad előre 130 percen keresztül. Az a fajta lassú folyású mozifilm, amely az első perctől a vége főcímig megköveteli, hogy figyelj és élvezd. Egy pillanatra sem billen ki az ütemből, a film végére mégis heves szívdobogással ülsz. Ha eddig azt hitted, nem szereted a drámákat, vagy a kosztümös filmeket, a Fantomszál fog erre rácáfolni.

A sztori:

1950-es évek Angliájában járunk, ahol megismerjük Reynolds Woodcock (Daniel Day-Lewis) divattervezőt, aki a királyi családot és a legbefolyásosabb réteget öltözteti. Az örök agglegény élete maga a pompa és mámor, ő az, akire minden szempár szegeződik bárhol is jár. Szinte esélytelen, hogy ne kezdjünk el elképesztően vonzódni az őrült zsenihez – és ez a lelkesedés a végén sem lankad. A hanyag művész, akinek minden egyes mozdulata és pillantása tökéletes.

Egy nap Woodcock megismerkedik a teljesen átlagos, középosztálybeli pincérnővel, Almával (Vicky Krieps), aki a maga egyszerűségével megfogja a férfit. Itt persze gondolhatnánk, hogy ez egy tipikus romantikus film a szegény lányról, akit a gazdag úr megszeret és felkarol – és jól is gondoljuk. Így van. Ezen a klasszikus toposzon túl mégis van valami mesteri az egészben; ahogy a film nem zökken ki a ritmusából, úgy ingadozik a két főhős közötti románc elejétől a végéig.

Az egyszerű Almából -, akit hozzáteszem, Vicky Krieps kiemelkedően jól alakít – bájos múzsa lesz, akire Woodcock testre szabhatja alkotásit. A szerelmeit; a ruhákat. Talán egy bizonyos ponton túl dühítővé válik, hogy a lány rajongó szerelme aligha mozgatja meg a férfit, mégsem szakadnak el egymástól. Egy pillanatra sem. A film végéig képtelen voltam eldönteni, hogy valójában akarnék-e egy ilyen művész ihletforrása lenni, akinek csupán a lényem kell a lelkem nélkül.

A filmből kiderül, mindenki a maga módján tűri meg a másik felet. És igen. Talán akarnék egy ilyen szerelmet. Filmvásznon.

De az életben? Aligha… Valahogy a múzsák sorsa mindig szomorú véget ér.

Néhány hét múlva pedig az is kiderül, hogy Daniel Day-Lewis ismét megkapja-e az aranyszobrocskát.

Országos bemutató: 2018. február 01.
Gyártó: Universal, 2017
Bemutatja: UIP Duna-film
Rendezte: Paul Thomas Anderson
Főbb szerepekben: Daniel Day-Lewis, Vicky Krieps, Lesley Manville

gsbox_banner

Hangolódsz az idei Oscar díjátadóra? Mi is:

Ezek voltak a közelmúlt legemlékezetesebb Oscar köszönőbeszédei!

No Comments