Viszlát házisárkány, avagy 8 tipp, hogy ne legyünk kibírhatatlanul türelmetlen anyák

Érezted már, hogy estére elfáradsz és szégyelled magad, mert kiabálsz? Hogy pattanásig feszülnek az idegeid és már csak azt várod, mikor lesz vége ennek a napnak? Én már sokszor, ezért úgy gondoltam, ideje tenni valamit.

Az esetek többségében mi szülők egészen jól bírjuk a terhelést. Az egész napos munka után simán bennünk van még egy rakat tennivaló: különórák, bevásárlás, még egy kis játék, vacsora, fürdés, mese, satöbbi, satöbbi, satöbbi. De van, amikor elfogy a türelmünk és úgy érezzük már nem bírjuk tovább és este hat órára már jobban hasonlítunk egy boszorkára, mint egy anyukára. Persze ilyenkor a gyerekek sem könnyítik meg a dolgunkat, és a mi feszültségünkkel egyenes arányban nő az övék is. Na ebből lett elegem, ezért elhatároztam, hogy változtatok néhány dolgon. Pápá, házsártos muter.

1. Nincs fészbukozás és nevelés egyszerre. 

Először is, ha találok egy szupertudományos cikket a gyerekneveléssel kapcsolatban, azt tuti, hogy nem akkor olvasom el, ha a gyerekek öt kilométeres körzetben vannak.

2. Eszem.

Szülőként az egyik fő paránk, hogy a gyerekeink nem esznek és isznak eleget. És tényleg. De mi se. Észrevettétek már, hogy amikor a gyerekek türelmetlenek vagy nyűgösek, akkor annak hátterében általában az éhség vagy a szomjúság áll? Na, hát nálunk ugyanígy működik a dolog. Ezért etessük meg a szörnyet, vagyis magunkat.

3. Csend a lelke mindennek.

Néha tizenöt perc is elég arra, hogy megnyugodjunk és újra fel tudjuk venni a gyeplőt. Akár kicsi, akár nagyobb gyerekünk van, valamit ki kell találni, hogy legyen néhány percünk magunkra. Tizenöt perc rengeteg idő, átlapozhatjuk kedvenc magazinunkat, olvashatunk egy fejezetet a könyvünkből, gondolkozhatunk…Egy kis feltöltődés csodákra képes.

4. Igyekszem jól kifejezni magam.

A gyerekek agyában nem mindig tudatosul, hogy anyának is vannak érzései. Lehet, hogy azért, mert nem mondjuk nekik? Pedig semmi különös nincs abban, hogy elmondjuk: “ma nagyon fárasztó napom volt, mostanra már kicsit feszültnek érzem magam, ezért szükségem van tizenöt perc nyugira”. És megértik.

5. Nem vállalom túl magam.

Na ez a másik fele! Mindenhol halljuk-látjuk-olvassuk, hogy mennyire túlterheltek a gyerekek és ki sem látszanak a különórákból. De pont ez van velünk, mamikkal is. Amikor túlterheljük a gyereket, akkor túlterheljük magunkat is, mert ki az az őrült, aki ide-oda furikázza a gyerekeit? Én. Meg Te! Persze, hogy minden apróságért csattanunk már estére, amikor lóg a belünk és lóg a gyerek bele is, mert állandó rohanásban van mindenki.

6. Tudom, mire számíthatok a gyerekeimtől.

A legtöbb szülő ideges lesz, amikor a gyerekei idegesek vagy egymást csepülik. Ezért kell figyelembe venni azt, hogy a nap melyik szakaszában milyen a gyerek. Ha például suli után fáradt és kimerült, ne kezdjük el nyúzni, hogy mondja fel a töri leckét, mert semmi értelme: ő elkezd fetrengeni a földön, te meg ordibálni.

7. Passz apának.

Persze ha nincs otthon, úgy nehéz. De ha ő is otthon van, testáld át a feladatot, kérd meg, hogy segítsen, kínlódjon most ő egy kicsit, amíg te összeszeded magad.

8. Ismerem a korlátaimat.

Bármennyire is szeretnék szupervumen lenni, rá kellett jöjjek, hogy nem megy. Sajnos vannak korlátaim. Persze ez mindenkinél máshogy van, ezért fontos, hogy figyeljük magunkat, hogy mire van szükségünk, mi az, ami segít. Nekem például délután le kell ülnöm egy kávéra, kell az a néhány perc, amíg rituálisan elkortyolgatom és utána újult erővel tudom folytatni a kihívásokat.

Talán mindenkinek másra van szüksége, de egy biztos, bármit is teszünk, hogy ne legyünk házsártosak, a gyerekeink meghálálják majd.

gsbox_banner

Nézd meg ezt is:

Hogyan veszítettem el magam az anyaságban – és találtam valami egészen mást…

No Comments