Az unalom utolsó 50 árnyalata – Megnéztem helyettetek. Nincs mit.

Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani E.L. Jamesnek, az írónak. Hogy nem írta tovább három kötetnél a könyveket. A filmrendezőknek pedig azt szeretném meghálálni, hogy nem akarták szétszedve, több részben megvalósítani, amely fogás az elmúlt években rendkívül divatos lett. Ezennel tényleg vége a Grey sztorinak!

Idén megfogadtam, hogy nem fogom földig cikizni az Árnyalat filmet. Nagyon igyekeztem, de… Mindegy is. Kezdjük azzal, hogy továbbra sem vettem kezembe a könyveket, így nem igazán tudtam, mire számítsak. Mármint lesz szex, nem lesz szex?! Életünk gyakran elhangzó és fontos kérdése.

Az első kettő könyvnél tudni illik azt mondták, soookszor lesz!!! És duuurvááán!!!  (És itt furcsán kacsintgat rád az illető, akivel beszélsz.) De végeredményben a filmektől nem estünk annyira hasra se, meg hanyatt se… Így aztán nem tudtam, hogy a záró kötetben, ahol gyűrű, ház, meg gyerek van, ott kell-e számítanom bármilyen szexre is? (Elnézést a házasságban élőktől, nem úgy értettem.)

 

Megelőlegezem nektek az izgalmakat: ebben van szex. És nem is béna. Sőt kifejezetten szépen összerakott jelenetek voltak. Mármint, ha lehet ilyet mondani a dildóra és bilincsre, meg a többi ketyerére.

Aztán mi volt még…

Ana és Grey összeházasodtak! Nem spoiler, láthatod az előzetesben is. Bejártak sok gyönyörű helyet a nászúton. Ó, igen. És még az is nagyon tetszett, hogy csodásak a ruhák, amelyeket a szereplők viseltek. Tíz pont és pacsi a jelmezeseknek.

Jamie Dornannek remekül áll ez a három szín: a sötét kék, a fehér és amikor meztelen.

Voltak benne akciójelenetek is, amelyeken nem titkoltan kacarásztam. Nagyokat.

Tudjátok, van az, amikor éppen beteríti a vásznat a feszülő konfliktushelyzet. Majd valaki hirtelen begaloppozik mosolyogva a szobába és átnyújtja a megoldást. Így másfél perc alatt meg is oldjuk a problémákat. Az előző rész után már nem is vártam, hogy bármi logikát fogok találni az egymást követő jelenetekben, így egyáltalán fel sem húztam a szemöldököm, amikor teljesen indokolatlan és inkoherens történések váltották egymást.

Mindent összevetve ez nem más, mint nettó másfél órás szenvedés. Na, nem a nézőknél, hanem a színészeknél! Elsődlegesen. Én is csak azért néztem meg, mert furcsa kényszerem van, hogy ha elkezdek egy sorozatot, muszáj látnom a végét. Így azt javaslom, ti böngésszétek tovább a mozi műsort Valentin-napra, ennél csak jobbat fogtok találni.

(Csak mondom, hogy azon törik a fejüket Hollywúdban, hogy hogyan lehetne lehúzni még sok-sok bőrt erről a sztoriról, szóval nem biztos, hogy jövőre nem leszel újra elzavarva a moziba. Tsók, a főszerkesztőd.)

Országos bemutató: 2018. február 08.

Gyártó: Universal Pictures, 2017

Bemutatja: UIP Duna-film

Rendezte: James Foley

Főbb szerepekben: Dakota Johnson, Jamie Dornan

Már tavaly is elzavartuk Zsófit a moziba:

Életem legsötétebb 50 órája – Személyes kritika A sötét ötven árnyalatáról

No Comments