Ti együtt vacsoráztok? Nem? Pedig kellene… 7 okot mondunk rá, hogy miért.

Nálatok hogyan néz ki az este? Szépen megterített asztal, ínycsiklandó illatok várják a családtagokat, hogy aztán közösen leüljenek enni? Vagy a nagy napi rohanás végén mindenki eszik, amit talál?

Egy átlagos család élete csupa rohanás. Sokszor mi szülők csak érintjük egyik falat a másik után, ami nem csak fárasztó, de még külön ijesztő is, mert ezt a hajszolt életmódot adjuk tovább az utódainknak.

Az elmúlt húsz évben számos tanulmány bebizonyította azt, amit a szülők intuitív módon már oly régóta tudnak, mégpedig, hogy együtt enni nem csak a testnek és az agynak áldásos hatású, de a léleknek is. Az olyan tinédzserkori problémák, mint az étkezési zavarok vagy a szorongás, mind kiküszöbölhetők, de legalábbis könnyebben észrevehetőek, ha a család leül egy asztalhoz. Azok a gyerekek, akiknél együtt eszik a család, jobb eredményeket mutatnak az iskolában és az önbecsülésben, míg a kisebbeknél nagy hatása van a szókincs fejlődésére, ráadásul alacsonyabb az elhízás aránya is.

1. Nem kell minden áldott este.

Nem kell mostantól kényszeresen minden este együtt enni, főleg ha a gyerekeknek eltérő elfoglaltságaik vannak és az egyik például csak akkor ér haza, amikor a többiek már fürdenek. Ér rugalmasnak lenni és a vacsorából egy közös uzsonnát vagy reggelit csinálni, vagy ezek kombinációját. A hangsúly az “együtt csináláson” van, amikor anya-apa-gyerekek (csupa szív, szeretet) élvezik egymás társaságát, viccelődnek, csacsognak, amikor mindent meg tudnak beszélni és csak egymásra figyelnek.

2. Játék az étellel.

Mielőtt mindenki szívinfartust kap, hogy zagyvaságokat írunk:  senkit nem akarunk arra buzdítani, hogy “klasszikus” értelemben, amolyan gyerekmódra szórakozzanak az ennivalóval. Sokkal inkább arra, hogy vegyük észre, milyen színes az ételünk, milyen jó illata van, kit mire emlékeztet, milyen emlék jut róla eszébe. És még arra is, hogy akár a vacsora elkészítése is lehet közös élmény, biztosan jut mindenkinek valami apró kis feladat, még ha bonyolultabb étel elkészítésére is vállalkozunk.

3. Működik.

Annak ellenére, hogy milyen mozgalmas egy szülő napja, és milyen elfoglaltak manapság már a gyerekek is, nagyon is megvalósítható a közös esti vacsora. Ha utána számolunk és persze hazafelé bevásároltunk, maximum egy óra alatt bármit el lehet készíteni, de sokszor még gyorsabban is (éljenek a félórás szakácskönyvek). A végén talán az elpakolás sem lesz olyan ördöngős dolog, biztosan mindenki szívesen segít eltakarítani a romokat.

4. Több, mint közös evés.

A vacsora asztal nem muszáj, hogy csak az evés színhelye legyen, amúgy is kicsit olyan, mint egy improvizáció: a családtagok minden alkalommal feltűnnek a színen, kommunikálnak egymással és ezzel együtt az interakciók új formáját is kipróbálhatják. Vagy amit elkezd az egyik, az elindíthat a másikban is valamit, például: a családtagok megegyeznek egymással, hogy az asztalnál nincs semmi sértegetés, undokoskodás. Vagy akár egy meghatározott téma köré is felfűzhető és lehet belőle akár egy klassz beszélgetőkör is.

5. Mert evés közben lehet a legjobbakat dumálni.

Amikor elmegyünk a barátainkkal vacsorázni, mindig jókat beszélgetünk. Miért ne dumálhatnánk jókat a gyerekeinkkel is? Miközben együtt ülünk, a gyerekek is könnyebben megnyílnak és szívesebben beszélnek bármiről, olyan dolgokról, amelyek velük történtek, és akár olyanokról, amit csak hallottak valakitől. És akkor még ott vannak a réges-régi történetek, amelyeket mi is a szüleinktől, nagyszüleinktől hallottunk és amelyeket olyan jó feleleveníteni és átadni a következő generációnak. De akár lehet a közös vacsora egy beszélgető-est is, amikor például azokat a dolgokat beszéljük meg, amelyek a világban történnek.

6. Összekapcsolódva.

Ezekkel a beszélgetésekkel a leggzadagabb nyelvi tapasztalásokat adjuk meg a gyermekeinknek. Amikor így leülünk és beszélgetünk néhány percig, sok hozzászólást és magyarázatot adhatunk egy témára és ösztönözhetjük a gyerkőcöket is. Például ahelyett, hogy azt kérdezzük, “milyen volt a napod?” próbálkozzunk azzal, hogy “mondj valami pozitív dolgot, amely ma történt veled.” De ugyanígy felkészülhetünk a másnapra, számba vehetjük a terveket és kilátásokat.

7. És még nekünk, anyáknak is jó.

Az olyan rituálék, mint egy vacsora is, nekünk anyáknak is biztos és nyugodt pontot adnak. A sok rohanásban és feszített tempóban legalább a nap egy részében kiengedhetünk.

Szóval, Kedves Anyák és Apák, néha szervezzük meg azt a közös vacsorát, uzsonnát vagy bármit és hozzuk össze a családot, mert az asztal nem csak egy kaja állomás. Élvezzük együtt a finom ízeket, beszélgessünk, érezzük jól magunkat. Együtt.

gsbox_banner

Fotó: Brooke Lark

Nézd meg ezt is:

5 *jó* tanács, ami minden anyának a könyökén jön ki…

Viszlát házisárkány, avagy 8 tipp, hogy ne legyünk kibírhatatlanul türelmetlen anyák

No Comments