Szerelembe esni az igazival, valahogy *ilyen* érzés…

Annyiféle szerelmet ismerek. Annyiféle kapcsolaton, ismerkedésen, szerelmen és kiábránduláson túl hadd mondjam el milyen, amikor azzal találkozol, aki tényleg AZ.

Volt már hangos, és halk szerelem. Fájó és szépséges. Gyors és lassú. Olyan, mintha már mindent tudnál mindenről.

Aztán szerelmes leszel úgy, hogy észre sem veszed.

Mert ez, most tényleg más. És főleg azért, mert nem úgy jött, ahogy vártad.

A gravitáció eltűnt, és te életedben először nem félsz, hogy elesel. Úgy létezel a világban, mintha úsznál, mintha lenne időd mindenre – és ez így is van. Van időd, és te ki is használod.

Most nem érzel sürgetést, nem érzed, hogy rohannod kell, mert különben lemaradsz.

Olyan, mintha egy új baráttal ismerkednél, és te tudod jól, azt sem kell elsietni, mert a jó részeket elmulasztod. És a JÓ RÉSZ, most pont az apró dolgokban lakozik, amelyekre oda tudsz figyelni.

Egy kézfogás, egy mosoly, amit hetekkel később is fel tudsz idézni. Egy szó, ami visszaköszön, és ami, ha eszedbe jut elmosolyodsz.

Olyan, mintha nem kéne félned attól, hogy elveszíted ŐT. 

Mert nem veszíted el.

Nem kérsz, és nem adsz garanciát arra, hogy mindig ott lesztek egymásnak, mert nincs rá szükség.

Barátok vagytok. Nem fogjátok bántani egymást.

Ezt te is tudod, és Ő is tudja.

Mert Ő az, aki mellett először önmagad lehetsz igazán, aki miatt felderül az arcod, ha a szobába lép. Aki érti a vicceidet és a szomorúságodat is.

Mert lehet, hogy Ő. Az.

gsbox_banner

Nézd meg ezt is:

Ha valaki szeret…

No Comments