Elvesztettelek, és ma már tudom, ezzel nyertem…

Minden érzelemre emlékszem, ami akkor gyötört, mikor még Te voltál mindenem. Emlékszem, hogy minden percben veled akartam lenni, szükségét éreztem, hogy minden óra minden percében melletted legyek. Aztán elmentél… én pedig maradtam.

Azokban a pillanatokban úgy éreztem, újjászületek, hogy Te vagy a boldogságom, ami minden rossz emléket és rossz tapasztalatot felülír. Minden porcikám téged akart, nem számított semmi más.

Valahogy azok a napok voltak nekem a minden.

Egésznek, teljesnek éreztem magam.

Elvesztem a pillanatban, amit Te és én hoztunk létre.

Nem tűnt fel, hogy ahogy elvesztem benned, kezdtem elveszíteni az embereket magam körül.

Amikor téged elveszítettelek, emlékszem, mennyire kiborultam. Emlékszem, mennyire fájt a szívemnek minden egyes dobbanás, és hogy éjjelente a párnámat szorítottam, mert elveszíteni téged olyan volt, mintha száz vonat robogott volna rajtam keresztül.

Minden sejtem jéggé dermedt, az agyam már nem fogott fel semmit. Egy kicsit meghaltam.

De mikor végre felnyitottam a szemem, rájöttem, az életem nem rajtad áll vagy bukik.

Elindultam a továbblépés fájdalmas útján.

Kidobtam a közös képeket, kitöröltem a közös számainkat, kitakarítottam, elkezdtem futni reggelente, és elkezdtem úgy élni, ahogy azt előtted is tettem.

Teljes újraindítás volt, nagyon sok dologgal és emberrel kellett újra felvennem a kapcsolatot, akiket a kapcsolatunk alatt elvesztettem.

De mindeközben sokszor eszembe jutottál, emlékek villantak fel bennem. Ez arra késztetett, hogy rájöjjek, bármit csinálok, hogy elfelejtselek, az időt nem tudom felgyorsítani. Az idő mindig az ellenségem lesz.

Az idő, amivel meg kell tanulnom együtt élni.

Ma már tele vagyok sebekkel.. Sebekkel, amik bizonyítják, igenis harcoltam, és megsérültem közben. De nem csak egy sebesült ember vagyok. Az vagyok, aki túlélte az egyik legfájdalmasabb harcot, amit ember vívhat.

Egy lettem a szerelem bátor katonái közül. Erősnek és bátornak tartom magam, mert túléltem, ahogy az a bizonyos száz vonat átrobogott rajtam. Már nem nyalogatom a friss sebeimet, mert elkezdtek gyógyulni. És ezek a sebek lesznek a bizonyíték, hogy lássa mindenki, milyen kitartó és erős tudok lenni.

És az a remény a kapaszkodóm, hogy egy nap úgy szeret majd valaki, ahogy szeretve akarok lenni.

gsbox_banner

Nézd meg ezt is:

5+3 film, amit akkor nézz meg, ha nem hiszel a szerelemben (és újra fogsz)!

No Comments