Advertisement

Egyszer-volt szerelem, sosem volt szerelem…

Történt valami. Valami igazán megfoghatatlan. Valami elképesztően felpezsdítő és kimerítő. Valami megismételhetetlen. Akkor, amikor… aztán nem történt meg többet.

Akkor történt, amikor üzentél, hogy látni akarsz.

Amikor az utcán sétálva a kezembe gabalyodsz.

Amikor heves csókoddal a falhoz szorítasz.

Amikor úgy érintesz, mintha porcelánból volnék.

Amikor óvatosan az ágyadra fektetsz, mint a legdrágább kincsedet.

Amikor gyengéden végigsimítasz hátamon.

Amikor minden erőddel a testembe markolsz.

Amikor a kezed nyoma a bőrömön marad.

Amikor a hajamba tépsz, és a fülembe suttogsz.

Amikor mélyen a szemembe nézel.

Amikor az ágyban felkönyökölve cigarettára gyújtasz.

Amikor sejtelmesen a füstöt kifújod.

Amikor megcirógatsz és elámulva nézel.

Amikor puha csókokkal álomba ringatsz.

Amikor gyermeki ártatlansággal mellettem szuszogsz.

Amikor a sötétben csendesen magadhoz ölelsz.

Amikor arról álmodom, hogy ez történik velünk minden éjjel.

Amikor az első napsugarak bekúsznak az ablakon.

Amikor felébreszt minket a nagyváros reggeli hangja.

Amikor indulnom kell, de az arcod rezzenéstelen.

Amikor az ajtót még kinyitod, de a kapuig már nem jössz el.

Amikor a körúton sétálva előtörnek az első könnycseppek.

Amikor otthon két percenként a telefonomért nyúlok.

Amikor a képernyőn nem jelenik meg a neved.

Amikor már soha többé nem jön tőled üzenet.

 

gsbox_banner

No Comments