„Ezeket hozta az élet, és el kellett döntenem, hogy megugrom-e”.

Egy bátor háromgyerekes anya, aki nem ismer lehetetlent, és aki joggal lehet büszke magára, mert létrehozott valami olyat, ami mindenki számára ösztönző erővel bírhat. 

Sokunk álma, hogy a hobbinkból hivatás legyen. Szendrődi Enikő, a Nemiskacat Látványműhely létrehozója, és az Annie Sloan Chalk Paint disztribútora ma már büszkén mondhatja, neki sikerült. De mint mindig, a siker mögött kemény munka van. Szöllősi Timi interjúja.

A hobbi bútorfestés talán leghíresebb magyarországi úttörője vagy. Mikor kezdted és hogyan indultál el?

Az egész sztori olyan, mint a mesében: anyuka hét-nyolc éve otthon ül a három gyerekkel. Az antikolt bútorokat nagyon-nagyon régóta nézegettem már, egész fiatalon bejártam egy olyan üzletbe, ahol ilyen bútorokat lehetett vásárolni és tapiztam, simogattam őket. Amikor a férjemmel összeköltöztünk, elindultunk, hogy berendezzük a lakást. Persze tudtam, hogy drágák ezek a bútorok, de akkor szembesültem ezzel igazán, amikor tényleg ott voltunk, hogy mennyit kellene fizetni.

Rájöttünk, hogy nem fogjuk tudni kifizetni, de közben azt gondoltam, hogy nem igaz, hogy ezt nem lehet otthon megcsinálni. 2012-ben még a nagyobb bloggereknél sem találtam semmit ezzel kapcsolatban, nem nagyon írtak az antikolásról, és semmilyen infót nem találtam magyarul. Viszont olvastam egy cikket egy budaörsi hölgyről, aki antikolással foglalkozik, hogy Amerikában tanulta ezt a módszert, de nem árulja el senkinek.

Ezen úgy felbosszantottam magam, hogy elkezdtem külföldi blogokat olvasni. Ezekben egy egészen másfajta hozzáállást tapasztaltam, azt, hogy a tudás mindenkié, és azzal én nem leszek kevesebb, mert valakinek átadom a tudásomat és ő fel tudja használni.

Sőt, akár még több is lehetek általa. Nagyon tetszett ez a felfogás, így indult el a blog, pedig akkor még a legkisebb gyerekem csecsemő volt. Amikor elaludt, írtam és írtam, nem foglalkoztam semmi mással. Ha festendő bútorom volt, akkor előkészítettem és amikor elaludt, akkor festettem.

A bloggal ekkor még csak az volt a célod, hogy aki hasonló cipőben jár, annak átadd az információkat?

Igen. Az, hogy aki ilyet szeretne csinálni, annak minden infót átadjak, még a csetlésbotlásaimat is. Aztán interneten megtaláltam az Annie Sloan festéket. Nem volt könnyű megrendelnem, három-négy forgalmazónak is kellett írnom, mire valaki válaszolt, hogy hajlandó Magyarországra küldeni. Eleinte két litert rendeltem, ecseteket és könyvet és négy kisebb kiszerelést különböző színekből. A férjem egészen meghökkent, amikor megtudta, hogy mennyi pénzért rendeltem, de azzal magyaráztam neki, hogy amikor a legkisebb is elmegy oviba, akkor régi bútorokat veszek, amelyeket lefestek és utána eladom.

Ekkor már tudatosan készültél?

Igen, mert láttam azt, hogy a három gyerek után innen Biatorbágyról nem fogok tudni visszamenni bankba dolgozni. Ezért készültem arra, hogy legyen valami olyan tevékenység, amit akkor is szívesen csinálok, ha soha senki nem fizet érte. Ezt tudom felfejleszteni és ezt tudom szívesen csinálni, és ebben nem görcsölök.

Így lett a bútorfestés és az antikolás szerelem.

Mi volt az első bútordarab, amit Annie Sloan festékkel festettél?

A lányom szobájába vásároltam egy régi bonanza fésülködőasztalt és azt festettem le. Elképesztő volt, ahogy vittem fel az első, majd a második réteget, és a végén, amikor lekentem a viasszal is, valami fantasztikus lett. Van fénye, textúrája, esszenciája, nem az a művi lakozott felület lett. Annyira boldog voltam, hogy szétkürtöltem a blogon és a facebookon is. Mivel nagyon súlyos volt a szállítási költség, feltettem a Facebook oldalamra a körkérdést, hogy ki szeretne rendelni. Öten jelentkeztek az ország különböző pontjairól. Leszerveztem a rendelést, kiszállították, szétdobtuk a szállítási költségeket és máris sokkal jobban megérte.

Aztán gondolom egyre többen és többen rendeltek.

Igen. Közben írtam a blogot, festettem, és amikor rendelni akartam mindig megkérdeztem, hogy ki szeretne csatlakozni és tényleg egyre többen jelentkeztek. Eleinte húszan, aztán hatvanan és fél évvel később már százan. Ez már határeset volt, mert egy kisebb raklapnyi áru jött.

Ekkor már kezdtek megkeresni nagyobb lakberendezési boltok, hogy mi a tervem ezzel, mert akkor ők lehet, hogy behoznák Magyarországra, mert látják, hogy megy a dolog. Ez az álom kategória volt, hogy én, aki három gyerekkel otthon voltam nyolc évet, és akinek már az összes önbizalmam elment és úgy éreztem, hogy a boci, boci, tarkán kívül más szót már ki sem tudok nyögni, csináljak egy vállalkozást!

Viszont egyre jobban munkált bennem, hogy ez olyan dolog, amiből lehet valami. Valami sokkal jobb és nagyobb dolog, amit valaha is mertem álmodni.

Egy tüneményes látványműhelyt nyitottál Biatorbágyon. Hogyan jött az ötlet ezek után?

Írtam az európai disztribútornak, de nem is azt, hogy hogyan tudnék forgalmazó lenni, hanem hogy hogyan tudnék elmenni Annie-hez tanulni. Nagyon szerettem volna megtanulni a technikákat, hogy azokat úgy tudjam átadni az embereknek, ahogyan kell. De közben kiderült, hogy Annie a lakosságnak már nem tart workshopokat, csak a forgalmazóinak. Mire én visszakérdeztem, hogy Magyarországon nincs még forgalmazó, nem lehetnék-e én. Erre ők nagyon megörültek, hogy dehogynem, persze, hogy lehetsz! Kimentem Annie-hez, elvégeztem a tanfolyamot, és közben az is kiderült, hogy csak az lehet forgalmazó, akinek van üzlete. Kicsit megijedtem, fogalmam sem volt, hogyan fogok boltot nyitni. De jöttek a dolgok. És jöttek az emberek is. 2015-ben lettem Annie nagykereskedője, és onnantól én is elkezdtem a forgalmazókat keresni.

2014-ben nyitotta meg kapuit a Nemiskacat Látványműhely. Mi történt azóta?

Elkezdtem keresni azokat a hasonló gondolkodású embereket, akik ezt a szemléletet tudják vinni, akik szeretik a bútorfestést, akik szenvedéllyel szeretik, amit csinálnak és megvan a helyük és lehetőségük arra, hogy mellé tudják rakni a kereskedelmi részét is. Annie-nek nagyon fontos, hogy ezek kis üzletek legyenek, családi vállalkozások, akik használják is a festéket és akiknek ténylegesen tapasztalatuk van arról, hogy lehet használni. Ezért nem lehet ezt a festéket nagy áruházakban sem kapni.  Mostanra már öt forgalmazónk van: Kisgörbőn, Győrben, Gödöllőn, Noszvajon és Nyíregyházán. Az ország déli része még szabad. Aztán gondoltam egyet és 2016-ban elindultam Románia fele is, és azóta már ott is hat forgalmazónk van. Közben itt az üzletben is bővült a kínálatunk és már Annie Sloan falfestéket, viaszt, ecseteket, könyveket és a környékről származó kézműves termékeket is árulunk. Néhány hetente workshopokat is tartunk, ahol az érdeklődők megtanulhatják a technikákat, de akár saját kisbútorukat is lefesthetik velünk.

Kik azok, akik leginkább vásárolnak nálad?

Elsősorban hölgyek, és többféle variáció van: van a most fészket rakó, van a kismama, aki szeretne egy hobbit, és a harmadik kategóriába tartoznak az ötvenes hölgyek, akiknek már sínen van az életük, megállapodtak és idejük is van. Van egy-két asztalos is, akik a szakmából jönnek. Ők mindig meglepődnek, hogy nem kell csiszolni és lehet össze-vissza is kenni az ecsettel, de aztán megszokják és megszeretik.

Melyikből van több, internetes rendelésből vagy személyes vásárlásból?

Úgy nagyjából fele-fele, de mindig azt szoktam mondani, hogy ha tud, inkább jöjjön el, mert jobb, ha eljön, kérdez, és a saját szemével és kezével meg tudja tapasztalni a textúrákat és a színeket. És akkor eldöntheti, hogy ez-e az, amit keres.

Egyébként mitől olyan különlegesek az Annie Sloan Chalk Paint festékek?

Annie nem kémikus vagy vegyész, ő egy művész. Amikor 1990-ben elkezdte ez az egészet, nem úgy állt hozzá, mint egy festékgyár, hanem úgy, hogy milyen színeket szeretne látni, milyen sokoldalúságot szeretne és milyen szituációkban szeretné ezeket használni. Amikor kitalálta, három kisfiúval volt otthon és egy olyan anyagot szeretett volna, ami gyorsan és könnyen használható, gyorsan szárad és szinte mindenféle anyagra használható. Ami nagyon fontos, hogy ő igazából a színeket látta és az érzetet.

Az Annie Sloan Chalk Paint igazán felhasználóbarát: ritkán van szükség a felület előkészítésére (csiszolásra vagy alapozásra), a festékek beltéren és kültéren is használhatók, szinte minden felületre. Régi bútorok egyszerűen átalakíthatók vele, de a falak, a mennyezetek és a padlók is. Nem mérgezők, nem tartalmaznak ólmot, és a lehető legnagyobb mértékben környezet barátak. Nagyon magas a pigment tartalmuk, ezért nagyon könnyen képesek beszívódni a természetes anyagokba, és ezért lehet nagyon jól textilt is festeni velük.

Hogyan fér meg együtt a vállalkozásod, a bútorfestés mint szerelem, és a család?

Az elmúlt években inkább a dolog üzleti részével foglalkoztam. Amíg az elején a kreatív rész volt a meghatározó, amikor elindult a vállalkozás, átbillent minden az üzleti részbe, és az elmúlt két évben sajnos a kreativitás háttérbe szorult. Borzasztóan hiányzik, érzem magamon, de ez szükséges volt, ahhoz, hogy fejlődni tudjon a cég. Mivel tényleg komolyan akartam csinálni, nagyon fontos volt az, hogy büszke legyek arra, hogy én ebből pénzt keresek. Mert ez nem valami szégyellnivaló dolog. De ezért nagyon sokat kellett tenni.

Egyedül csinálod mindezt, vagy vannak, akik segítik a munkádat?

Nem, ezt már nem tudnám egyedül csinálni. De itt van nekem Klári, aki a szomszédasszonyom volt, és akivel anno még együtt talicskáztuk a kert végéből a megérkezett festékeket. És itt van a legjobb barátnőm is velem, aki azóta már az üzlettársam is. Mindenki önként belerakott sok-sok munkát, energiát, és nem azért mert várt valamit cserébe. Mindig a megfelelő pillanatban, a megfelelő embereket hozta elém a sors. Nagyon szerencsésnek érzem magam. És most ott tartunk, hogy ez most megadja a lehetőséget arra, hogy egy kicsit visszatérjek a gyökerekhez és az alkotáshoz.

Most úgy érzem, hogy helyre kell billentenem az egyensúlyt, már mindenki iskolába, óvodába jár, elviszem őket reggel és délután értük megyek, addig azért elég sok idő van. Évekig este is dolgoztam, kilenctől éjfélig olyan sok idő volt. Most is még néha kell dolgoznom éjszaka, de már nem annyit, mint régebben.

Milyen terveid vannak még?

Nagyon szeretném azt, hogy több nagyvárosban, de legalább megyénként elérhető legyen a festék, és mindenütt legyen egy olyan hely, mint a miénk, ahová be lehet menni és lehet inspirálódni és workshopokon részt venni. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy egy közösség vagyunk, segítjük egymást és a közös célunk, hogy megismertessük az emberekkel ezt a világot, ezt a szemléletet. Az elkövetkezendő egy-két évben a személyes célom az, hogy még jobban el tudjak mélyedni a bútorfestésben. Ez fontos, a hitelességem múlik rajta, és nagyon kikapcsol engem is.

Milyen érzés a magad urának lenni?

Hát izgalmas! És kihívásokkal teli! Most sokkal jobban látom ennek a felelősségét, mint amikor elkezdtem. Ha én ezt az egészet előre látom, akkor nagyon berezeltem volna. Abban az időszakban közel sem volt ekkora önbizalmam, hogy mondjuk ezt, ha tudom előre, el tudtam volna viselni. Azt gondoltam volna, hogy én erre nem vagyok képes. Az is nagyon jó érzés, hogy mindig olyan lécek jönnek elém, amelyeket meg kell ugrani és mindig magasabban és magasabban vannak. Olyan dolgokat kezdtem el csinálni, amiket nem gondoltam volna magamról, hogy képes vagyok rá: például, hogy képes vagyok bemenni a tévébe és élő adásban beszélni és festeni egyszerre. Ezeket is hozta az élet, ott volt előttem a lehetőség és el kellett dönteni, hogy megugrom-e. Ezek bátorságot és önbizalmat adtak. Tök jó érzés, hogy ezekre képes vagyok.

Mit szeretsz a legjobban a munkádban?

Az embereket. Szeretek velük beszélgetni. Amikor bejön valaki a látványműhelybe, az minimum félóra, mert megmutogatja, hogy mit szeretne festeni, átbeszéljük, hogy milyen színű a fal, hova fogja rakni, milyen a környezet. Sokan elmondják, hogy milyen az életszituáció, amiben éppen vannak. Ez egy klassz beszélgetés és emiatt járnak vissza az emberek is.

Mi az a szemléletet, amelyet a munkáddal szeretnél átadni az embereknek?

A sokkal könnyedebb és kreatívabb hozzáállást, hogy merjék csinálni, ne féljenek. Azt látom, hogy mindenki nagyon törekszik, hogy sima és precíz legyen minden. De Annie Sloan nem ez, hanem ő az az ihletre koncentrál. Arra, amikor vissza tudsz térni a gyermeki állapotodba, amikor nem számít milyen lesz, csak alkotsz. Ezt az érzést kell visszahozni, amikor egy bútort otthon át akarsz festeni. Mert ez nem csak a festésről szól, hanem a színekről és a harmóniáról. Arról, hogy te milyen harmóniát tudsz az egész otthonodban létrehozni. Ez nem csak egy festék, ez egy életérzés.

A Goodstuff Magazin ajánlása:

“Az interjú előtt is ismertük már a Nemiskacat munkásságát és termékeit, és büszkék vagyunk, hogy bemutathatjuk nektek. Ami viszont számunka is elképesztő és klassz az a felhasználóbarát webshop és honlap, amit ITT találsz. Csupa derű, csupa hasznos cikk, csupa mosoly és csupa-csupa szuper termék! Kattints rá, és te is rákattansz, ez tuti!” 

gsbox_banner

 

No Comments