Ha éppen nem vagy jó helyen akkor is tudd, hogy a világ vár rád, ideje indulni!

Mi van azokkal, akik tanultak, dolgoztak, tapasztalatot is szereztek és mégis hiányzik valami? Mi van azokkal, akik a számtalan lehetőség közül nem tudják mit válasszanak? Mi van azokkal, akiknek boldognak kellene lenniük, és mégsem azok? Ha nem találod a helyed, akkor ezt neked írtuk.

Hadd kezdjem azzal, hogy ha ezt olvasod éppen, valószínűleg egy hullámhosszon vagyunk. Jó helyen jársz.

Legtöbbünk épp napi 8 órában húzza az igát egy munkahelyen, túlórákkal. Néhányaknak lehet, hogy más az útjuk, például online üzletet vezetnek, részmunkaidőben dolgoznak, vállalkoznak, még sorolhatnám. És biztos vannak olyanok is, akik egész nap a telefonjukat nyomkodják az ágyban, mert megtehetik.

De minden bizonnyal mindannyian egy generáció tagjai vagyunk. Most lépünk be a harmincasok közé.

Elvileg csodásnak kéne lennie mindennek. Hiszen tanultunk, tapasztaltunk eleget, tudjuk kik vagyunk (?) merre tartunk, miért dolgozunk.

És mi van, ha ez egyáltalán nem így van?

Mi van, ha elégedetlen vagy, ha úgy érzed, valami hiányzik?

Ez tényleg az az élet, amit elképzeltél, hogy majd 25, 30 évesen élni fogsz? Most mondom, ez nem az. Megismétlem. Nem az.

Ha a legőrültebb dolgok a húszas éveink elején történnek velünk, akkor a harmincas éveinkben mi történik? Minden bizonnyal minden, ami fontos, ami megváltoztatja az életünket.

Képzeld el, ahogy a ’Mit akarsz majd csinálni az életeddel?’ kérdés átalakul ’Mit csinálsz az életeddel?’ kérdéssé.

Amikor összefutsz egy régi iskolatársaddal az utcán biztos az lesz a kérdése, hogy hogy vagy és hol dolgozol. Mert természetesnek veszik, hogy dolgozol. És ez olyan kérdéseket vet fel, amik nem tetszenek. Lehet, hogy egy irodában ülsz, kávét szürcsölsz és már tízkor azon agyalsz, hogy mit fogsz ebédelni, és utána mikor és hogy tudsz leghamarabb hazaérni.

Az a helyzet, hogy annak a gondolata, hogy kockázatot vállalj, baromira megrémít.

Ez az a pont, ahol állítólag életünk legnagyobb döntéseit hozzuk. Pedig tudjuk, hogy kevés olyan tényleges eset van, mikor egy fiatalkori döntésen áll vagy bukik az egész életed a későbbiekben. Elhagyni a komfort zónát akkor is a legnagyobb feladat, ha a fiatalok vakmerőbbek. Igen, meg van a lehetőségem, hogy azt csináljak, amit akarok, de valami ismeretlen okokból mégis visszatart. Teljesen kiborít a tény, hogy nálam van a labda – nem akarom az egészet elrontani…

Teljesen ’lebénulsz.’

Döntésképtelenné válsz. Annyi lehetőség áll előtted, hogy bepánikolsz. Mit csináljak? Mit csináljak másként? Menjek külföldre dolgozni? Tanuljak? Iratkozzak be tanfolyamra? Váltsak munkahelyet? Találjam ki, hol akarok dolgozni? Csináljak mást? Spóroljak és utazzak? Kezdjek új hobbit? Új szokást? Hagyjam a francba amit az egyetemen és a főiskolán tanultam és éljek mega hobbimból? És ha nincs hobbim? És ha szeretem a munkám csak épp rosszul fizet? Mások hogy csinálják? Viszont maga a tény, hogy valamit választani kell jobban aggaszt, mint hogy mi fog történni később.

Nem tudsz dönteni, így visszakerülsz oda, ahonnan elindultál.

Lehet, hogy elérkeztél arra a pontra, ahol újra ki kell találnod magad? Lehet, hogy szembe kell nézned vele, hogy muszáj kockáztatni?

Annyi különböző ember vesz körül. Vannak, akik már családosok, vannak, akik sikeres karrieristák, és olyanok is vannak, akik nem csinálnak semmit, és jól érzik magukat a saját helyzetükben. A lényeg az, hogy nem a környezetem miatt akarom magam ’újra felfedezni’, hanem mert valaminek bennem változásra van szüksége.

Ez az az időszak, amikor mindent megkérdőjelezel. Miért csinálom? Miért ezt választottam? Hogy jutottam idáig? Hogyan tovább? Mi lesz később? És egyszer csak rájössz, hogy megrekedtél. Mindez egy irányba mutat: pánik.

De talán vigasztal a dolog, hogy ezzel nincs semmi baj. Sokan éreznek így. Teljesen rendben van ezzel minden.

Felnőttnek lenni azt (is) jelenti, hogy folyamatosan keressük a helyünket a világban. Hogy másra, többre (vagy épp kevesebbre) vágyunk.

Eljön előbb utóbb egy pont, amikor szembe kell néznünk magunkkal. Miért ne tennénk meg most? Rájöttem, legnagyobb támaszom, a barátaim és a családom mindig ott állnak mellettem, mindig számíthatok rájuk, bármi történik.

Ha már megszületett benned a gondolat, hogy nem érzed jól magad a bőrödben hidd el, a neheze már megvan. Most már “csak” át kell gondolnod, hogy mit szeretnél. Át kell gondolnod, hogy mikor érzed magad egésznek.

Lehet, hogy egyáltalán nem tetszik majd a válasz, de annyit tegyél meg, hogy időt töltesz vele.

És ha megvan az eredmény kilépsz a fénybe. És elkezdesz igazán élni.

gsbox_banner

Van gyógyír az összetört szívre…

No Comments