Előtted, és utánad…

Mielőtt megismertelek nem tudtam, hogy létezik olyan, hogy egy másik embernek teljesen a hatása alá kerülsz.

Nem tudtam, hogy lehetséges, hogy ennyire tele legyen a szívem valakivel. Nem tudtam, hogy elég, hogy csak megfogd a kezem és a pillangók máris megérkeznek.

Mielőtt megismertelek nem tudtam, hogy milyen, ha vigyáznak rám. Ha biztonságban vagyok. Ha száz százalékig biztos, hogy bármi is történjen velem, te ott leszel.

Előtted nem tudtam, hogy ilyen mélyen beleszerethetek valakibe. Úgy jöttél az életembe, hogy teljesen elvarázsoltál. Mindent, tényleg mindent szerettem benned, kivétel nélkül. Olyan oldalamat mutattam meg neked, amit soha nem mutattam még meg senkinek. És ilyen könnyen sem nyíltam még meg senkinek. Előtted.

Mielőtt megismertelek nem tudtam, hogy milyen egyedül lenni egy olyan kapcsolatban, ami két emberről szól. Nem tudtam, hogy ennyire fájhat valami. Én soha nem akartam az a nő lenni, aki csöndben bámulja  a telefont, vagy aki túlmagyaráz (és újra, és újra) egy üzenetet. Valahogy, valamikor ez a nő lettem.

Mielőtt megismertelek nem tudtam, hogy ha egy szív összetörik az ennyire fájhat. Előtted nem tudtam, hogy elviselem majd azt a mondatot: “Azt hiszem nem szeretlek már…”

Mielőtt ez megtörtént nem tudtam, hogy ennyi ember törődik velem. Nem tudtam, hogy a családom ennyire tud aggódni, hogy a barátaim minden (tényleg minden) trükkre képesek, hogy kirángassanak a lakásomból.

Utánad is maradt dolgom.

Mert úgy látszott, hogy soha nem fogok felkelni a padlóról, és soha nem fogom újra érezni a pillangókat. Mert sokáig így tűnt.

Aztán nevettem. Aztán élveztem dolgokat. Aztán megtaláltam az élet szépségét.

Újra.

Utánad, elkezdtem érezni az erőmet.

Rájöttem, hogy megérdemlem a szerelmet. Rájöttem, hogy egész vagyok, nem fél. Rájöttem, hogy hosszú idő, amíg megbocsájtok, de el fogok jutni oda is.

Mert nincsenek véletlenek. Mert mind tanítói vagyunk egymásnak.

Mert utánad arra is rájöttem, hogy a változások nem egy éjszaka alatt történnek egy emberben. Idő kell. Idő kell, hogy ki tudjuk mondani: “Rendben vagyok.”

Utánad nagyon sok idő kellett arra, hogy megtanuljam: lehet újra szeretni. Lehet újra bízni.

… hogy a seb begyógyul.

 

A szerző ötödik könyvét, a Gondolatmappát megveheted IDE KATINTVA

Nézd meg ezt is:

Egy fájdalmas szakítás utózöngéi…

No Comments