Úgy tűnik, Hollywoodban megcsinálták az első *őszinte* filmet az anyaságról…

Főszerepben Charlize Theron, avagy ilyen (is) 2018-ban anyának lenni. Mi már a traileren bőgtünk. Tényleg.

Ezt a filmet nem azért fogjuk megnézni, mert a felületes bulvár média már hónapok óta azzal van elfoglalva, hogy a színésznő a szerep kedvéért mennyit hízott.

Nem is azért, mert akármelyik magazinban írnak a filmről azonnal hatalmas viták alakulnak ki arról, hogy kell-e filmet csinálni az anyaság keményebb korszakairól. (Egyébként szerintünk kell.)

Nem azért, hogy rázhassuk az öklünket a moziban, hogy “Ugye, milyen marha nehéz anyának lenni? Mondtam én!”

Bár ezek is mind fontos dolgok, de igazából azért várjuk ezt a filmet, hogy erőt merítsünk belőle.

A történet nagyjából annyi, hogy az egyébként is elég fáradt mami Marlo (Charlize Theron) hogyan birkózik meg a harmadik gyermek születése után jelentkező teljes fáradtsággal és kimerültséggel. Hogyan dolgozza fel az idő múlását, és hogyan segít neki ebben Tully, aki mint angyal szál le közéjük.

Tully egyébként egy éjszakai dúla (nővér, vigyázó) aki azért jön, hogy Mami tudjon pihenni. (Egyébként nálunk van ilyen?)

Számomra a filmnek, amellett, hogy végre egy őszinte alkotás több üzenete is van.

Például ezek:

Hogy ne felejtsünk el segítséget kérni, amíg alkalmazkodunk egy új helyzethez.

Hogy bizony millió és millió anya érzi ugyanazt mint én, tehát nem vagyok különc. Se béna. Se alkalmatlan az anyaságra.

Illetve egy nagyon nagyon fontos mondat, ami az ajánlóban is elhangzik. Ne felejtsd el, hogy minden fáradtságod, és könnyed ellenére éppen az egyik álmod éled. Édesanya lettél.

És ezt soha ne felejtsd el!

No Comments