A *durva* szakításból is van kiút, még ha most nem is látod…

Fáj. Nagyon. Egy pillanat alatt minden megváltozott, jeges felismerés szorította össze a szíved: vége.

Elment és elvitt mindent, ami TI voltatok. A beszélgetéseket, a belső vicceket, az intimitást.

Most csak a hiány van, az űr. És kérdések. De főleg egy bizonyos kérdés: most mi lesz? Hogyan tovább?

A frusztráció és a szomorúság között ingadozol. Oda és vissza. Kicsit jobb lesz, aztán hirtelen megint rosszabb.

Nem tudsz aludni, se enni és azon tűnődsz: elrontottam? Elrontottuk? Lehetett volna másként? Lehetett volna úgy, hogy ez elkerülhető legyen?

Van még visszaút?

Ha igen, akkor hogyan?

Ha nincs, akkor miért nem?

Talán várhattam volna még. Talán lett volna még egy beszélgetés, egy veszekedés, amit meg kellett volna vívni. Mi lesz, ha soha többé nem találsz senkit, aki így fog szeretni? Mi lesz akkor, ha Ő volt, az igazi? Mi van akkor, ha a szakítás csak egy hiba volt?

Az igazság az, hogy nem élhetünk a “mi lett volna ha ” világában. Nem bízhatjuk magunkat ötletekre, sugallatokra, megérzésekre. Egyik fél számára sem lenne fair, ha várni kellene addíg, amíg “megjavul” a kapcsolat.

Egyikőtöknek megvolt az indoka, hogy véget vessen ennek a kapcsolatnak, és ez így van jól.

Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a legrosszabb részén túl vagy? A jeges rémületen, a felismerésen, a vége kimondásán. Akár te voltál, aki kimondta, vagy te voltál az, akivel szakítottak, a felismerés pillanatán, az “ez így nem megy tovább”-on már túl vagy.

Szomorú vagy. Hát persze. Ez teljesen rendben van. Normális vagy, működsz, persze, hogy letaglóz, ha egy életszakasz véget ér. Most fontos, hogy támogató emberekkel vedd magad körül. Jó emberekkel. Akik tudják és értik, hogy min mész keresztül.

Hogy törékeny vagy. Hogy nincs kedved beszélni. Vagy éppen ellenkezőleg: mindent ki akarsz beszélni magadból. Olyanokkal legyél akik gyógyítanak, nem pedig rontanak a dolgon.

A te életed. A te döntésed. Nem kell elszámolnod, és megfelelned senkinek.

Idővel változni fognak a dolgok. Talán annyira, hogy lesztek még együtt. Talán annyira, hogy harag szövi majd át a kapcsolatotokat. De ezzel most ne törődj. Egy kapcsolat két ember erős szövetsége, akik együtt képzelik el a jövőt. Ha pedig ti ezt már nem láttátok, akkor ezt a jövőt máshol kell keresned.

Emlékezz rá, hogy amit lehet, te megtettél. Egész szíveddel szerettél. Nincs miért okolnod magad, így ne tedd. Tanulj belőle (mint mindenből) és hagyj magadnak időt a gyászra.

A kapcsolatoknak nem kell bonyolultnak lenniük.

Légy hálás a szép napokért, és vond le a következtetést a rosszakból. Mert mindenkinek vannak.

Akivel most szakítottál talán az első szerelmed volt. Talán a legfontosabb. Talán (most azt hiszed) a legnagyobb. De biztos, hogy nem az utolsó.

gsbox_banner

Van gyógyír az összetört szívre…

No Comments