Advertisement

Talán egy nap *majd* lehetünk barátok…

Lehetünk barátok. Tényleg lehetünk. Szerintem meg tudjuk csinálni. 

Bár számtalan dolognak kell történnie előtte. Például el kell engednem, hogy míg nekem te voltál a nagy ő, neked nem lehettem én. El kell fogadnom a tényt, hogy nem gondoltad meg magad, és nem is fogod. Előbb fel kell fognom, hogy a soha örökre szól. Ki kell békülnöm a szomorú valósággal, hogy te és én soha nem leszünk együtt.

De mielőtt ez megtörténik, el kell felejtenem a dolgokat, amiket a múltban mondtál nekem. El kell felejtenem, mikor azt mondtad, hogy el tudod képzelni, hogy belém szeress. Hogy senki iránt nem éreztél még úgy, mint irántam. Hogy a köztünk lévő kapocs tagadhatatlan, fejben és szexben is. Én mindezt elhittem, úgyhogy mielőtt barátok leszünk, azt kell elhinnem, hogy ezek nem jelentettek semmit.

Lehetünk barátok, de ahhoz egy bizonyos időnek muszáj lesz eltelnie. Két vagy három év minimum, de őszintén, valószínűleg az lenne a legjobb, ha öt év is eltelne közben. Szerintem öt évnek elégnek kell lennie ahhoz, hogy elfeledjem és túllépjek azon, ami lehetett volna, de sose volt. Talán majd azután lehetünk barátok, miután lefeküdtem elég emberrel ahhoz, hogy a neved is elfelejtsem, és hogy mit jelentett az, hogy kötődtünk egymáshoz.

Lehetünk barátok, de előbb meg kell tanulnom, hogyan érjem be ennyivel. Sokáig különleges módon vágytam rád, úgyhogy hozzá kell szoknom, hogyan tekintselek barátnak. El kell engednem az önzőségemet, hogy én akarok lenni a mindened, a támaszod, a másik feled.

Még mindig nagyon fáj. A sok érzelem, a féltékenység, a keserűség. A közös emlékek. Minden. Ezek még mindig bennem élnek, úgyhogy most még nem lehetünk barátok. Akartalak. Éjjel nappal. De te nem akartál engem. Ezzel meg kell tanulnom együtt élni.

El kell fogadnom, hogy valaki más költözik a szívedbe. Valaki más keze, valaki más mosolya, valaki más, aki a támaszod lehet helyettem. Meg kell barátkoznom a gondolattal, hogy bár mindketten élünk a következő 20 000 napon, nekem úgy fog eltelni az a 20 000 nap, hogy nem én vagyok az, akiért a szíved dobog, mint mikor tinédzserek voltunk.

Lehetünk barátok. Részese tudok lenni az életednek, ahogy te is az enyémnek. Nem kell idegenként tekintenünk egymásra. De mielőtt ez bekövetkezik, tovább kell lépnem.

Levél egy szerelmes fiúnak, akit a barátságzónába tettem

No Comments