A darab, amit látnod kell: férfi játszmák Janikovszky Éva szemével!

Talán az egyik legsikeresebb író(nő), aki még mindig aktuális. Kevesen tudják, hogy nem csak a gyerekek lelkét, hanem a felnőttekét is jól ismerte. Egy maroknyi művész ezt színpadra is vitte. 

Pontosan öt esztendeje volt annak a felnőtteknek szóló színházi produkciónak a premierje a Katona József Színházban, amely az elmúlt években sokakat csábított a nézők sorába. Azóta lement közel negyven előadás, de a lemez még mindig ugyanaz…

Az írónő 92. születésnapja alkalmából 2018. április 22-én, ezúttal a Feldmár Intézet jóvoltából, nézhetünk bele a szavakból csiszolt éles tükörbe. ’A lemez két oldala’ című képzeletszínházi előadás rendezőjével, Tollár Mónikával beszélgettünk.

Mi adta meg a lökést, hogy a női szövegek premierjét követően a férfi történeteket is színpadra vidd?

2013 áprilisában Fullajtár Andrea és Horváth Lili keltette életre Janikovszky Éva halhatatlan nőalakjait gyermekkorom és a főiskolai éveim imádott színházában. Az ősbemutató és a további előadások sikere alapján számomra egyértelmű volt, hogy nem lehet kihagyni a folytatást, az ún. második részt, melyhez kiváló alapot biztosítottak ’A lemez két oldala’ című könyv férfimonológjai. Ennek köszönhetően egyszerre lehet remek rálátásunk a női és férfi hangokra írt, mindennapos emberi játszmáinkra!

Tollár Mónika, a darab rendezője

Mennyire volt nehéz átdolgozni a művet?

Amikor a kezembe került a könyv és először olvastam a szöveget, gyakorlatilag magam előtt láttam a színészeket és hallottam a hangjukat. Úgy is mondhatnám, megelevenedett bennem az előadás.

Nem is értettem,  eddig miért nem csinálta meg senki színházban, miért nem vitte színpadra ezt a remek művet!

A színházi szövegváltozatom készítésénél épp ezért nagyon ügyeltem, hogy a lehető legkevesebbet írjak át benne, minél erősebben, karakteresebben meghagyjam az ún. janikovszkyévás stílust és világot az írónő jellegzetes, fanyar humorával. Így hagytam benne szándékosan például az előadásban, hogy hétfőnként nincs tévéadás, ami manapság nemcsak, hogy megmosolyogtat, de elképzelhetetlen is… Hétfőnként az emberek régen kénytelenek voltak beszélgetni egymással, s ez remek alkalom volt például arra is, hogy jól összevesszenek…

Mi volt a legnagyobb rendezői kihívás?

Mind a férfi, mind a női előadásverzióban két-két szereplőm van, de a valóságban összesen nyolc női és nyolc férfi színésszel dolgozom együtt – az összes lehetséges párosításban! A közel negyven előadás eddig vagy tizenötféle különböző verzióban valósult meg, hiszen rendszeresen cserélem a párosokat.

Bánki Gergő

A színészeknek ez azért rendkívül izgalmas, mert nem tudják megunni sem magukat, sem egymást ebben a produkcióban – az új és újabb partner mindig izgalmat, érdekességet tartogat számukra. A színészi játék örök frissességben, dinamizmusban marad!

A legnagyobb rendezői kihívás számomra épp ebből a különleges együttműködésből fakad: csodálatos alkotói folyamat egy-egy új színész, újabb művész beállítása, beléptetése a produkcióba. Ilyenkor a már meglevő, futó előadás teljes dinamikája megváltozik, megújul!  Úgy is mondhatnám, rendszeresen megelevenedik, újjászületik a darab, hiszen olyan mintha újra és újra megrendezném a darabot…öt éve egyfolytában.

Király Eszter

Pontosan mit jelent az eseteteken az a műfaji megjelölés, hogy “abszolút szórakoztató színház: egy óra nevetőizom tréning”?

Egy korábbi nézői véleményt idéznék: „Biztos mindenkinek ismerős, ha a saját véleménye nagyon eltér a saját – adott esetben fél órával ezelőtti – véleményétől, csak mert közben egy másik szerepbe került, és már nem az anyukáját kell győzködnie ugyanarról, hanem a gyerekét. Néha nagyon nehéz nevetni ezeken a helyzeteken, de egy sötét nézőtéren simán lehet úgy csinálni, mintha ez nem rólunk szólna, hanem másokról. A mi előadásunk gyorsan magával ragadja a nézőt, az elragadtatottság állapotában viszont nehéz színlelni, így a röhögés feloldja azokat a gátlásokat, amik ezekben a helyzetekben rakódnak ránk. Janikovszky Éva azonban túl jó megfigyelő, a megengedő humor nem fedi el, hogy ezek bizony mi vagyunk. Szóval ez valami felszabadító röhögés, amiből kevés van az életünkben, miközben minden más módszer hatástalannak tűnik az élet nagy kérdéseinek kezelésére.”

Elek Ferenc

Melyik volt a legkülönlegesebb előadás?

Tavaly – a Suhanj! Alapítvány jóvoltából – két alkalommal is teljes sötétségben játszottunk. De ez valójában nem egy akadálymentesített előadás volt, hanem a látóktól vettük el teljes egészében a látás képességét az előadás idejére. Arra az alaptézisemre kerestük az élő bizonyítékot, hogy a HIÁNYnak erős alkotóereje van: amikor az Élet elvesz tőlünk valamit az egyik oldalon, épp abban a pillanatban tudunk létrehozni valami újat a másik oldalon!

Hiszen amíg mindenünk megvan és a végletekig ki vagyunk szolgálva, semmi ambíciónk arra, hogy bármit is tegyünk… A sötétben a nézők időérzéke eltűnt, megváltozott a test- és hőérzékelésük, és felerősödtek a többi érzékszerveik – s ezzel egy időben felerősödött a belső képalkotó világuk, a fantáziájuk és a képzelőerejük! A világot, a valóságot emlékképekből és mozaikdarabokból voltak kénytelenek összerakni magukban a színpadi szöveg hallgatása közben.  Ez a ’lélekmozizás’ hihetetlenül felszabadító érzés!

Te mit szeretsz a darabban, az előadásban a legjobban?

Rengeteget dolgozunk a színészekkel azon, hogy ezek a Janikovszky-karakterek – minden őrültségük és mániájuk ellenére – szerethetőek legyenek. Fontos egyértelműen megmutatnunk, hogy nem megátalkodott gonoszok ők, akik elnyomják a szeretteiket és a környezetüket, hanem esendő útkeresők. Olyan emberek, akiknek a legtöbbször fogalmuk sincs, mit művelnek, mit tesznek a kapcsolataikkal!

 

Mi már biztosan ott leszünk!

Janikovszky Éva: A lemez két oldala – képzeletszínház felnőtteknek egy felvonásban

2018. április 22. vasárnap, 15 óra

Premier Kultcafé, Budapest

Online jegyvásárlás ITT!

További részletekért látogass el az esemény Facebook oldalára!

No Comments