Lauren Graham 5 *boldogságleckéje* amit érdemes megfogadni!

A Szívek Szállodájának (ma már) sikeres színésznője alulról kezdte, és sokat tanult, amíg sikeres lett. Tőle boldogan elfogadunk valahány tanítást!

Nem feltétlenül olyan pompás dolog feltörekvő színésznőnek lenni. Ha valaki kételkedne, akkor egészen nyugodtan megkérdezheti Lorelai Gilmore-t, akarom mondani Lauren Graham-et, aki egyébként egy tévéreklámban játszotta élete első filmszerepét, hat évvel azelőtt, hogy bevonult volna a történelembe a Szívek szállodája Lorelaiaként.

A negyvenkilenc éves színésznő azóta játszott a Vásott Szülők című sorozatban és megjelentette memoárját Gyorsan elhadarom címmel. Lauren, aki valójában is pont olyan gyorsan beszél, mint Lorelai, legújabb regényén és egy forgatókönyvön is dolgozik. Ha elfogadsz egy jó tanácsot, akkor fogj egy csésze jó kávét, én pedig elmesélem, Lauren szerint hogyan is kell élni.

 

Első lecke: Nincs jobb módja az életnek, mint élni!

Bármilyen furcsán is hangzik elsőre, Lauren gyermekkora a térkép körül forgott. Hawaii-szigetén született, majd Japánba költöztek, ahol egyébként édesanyja is felnőtt. Amikor a szülők elváltak, a színésznő apjával egy lakóhajón éldegélt a Virgin-szigeteken, mielőtt megtelepedtek volna New Yorkban. “Anyámra mindent lehet mondani, de azt nem, hogy konvencionális lett volna.” – mondja Lauren, aki úgy jellemzi édesanyját, mint aki kitűnő táncos, festőművész, énekes, és egy olyan nyughatatlan alkotó ember, aki folyamatosan új kihívásokat keres magának.
Édesapja – elbűvölő és sármos férfiú, száraz humorral – íróként kereste a kenyerét, mielőtt politikai pályára adta fejét. “Apám a tisztesség, a kedvesség és a jólneveltség mintapéldája.” – jellemzi a színésznő édesapját. – “Soha nem hallottam, hogy felemelte volna a hangját.” Szüleinek válása óriási hatással volt Laurenre.”Ez tanította meg nekem, hogy nem csak egyféleképpen lehet élni, hogy különböző lehetőségeink vannak, és egy család is sokféle lehet.” Azóta folyamatosan próbálgatja magát és feszegeti a határait, hogy megtudja, legközelebb hová vezet az útja.

Második lecke: Haladj kis lépésekben!

Kevésbé leszel frusztrált, ha megragadod a lehetőségeket, amelyeket egy új nap kínál. 

Annak ellenére, hogy sikerre volt ítélve (felvették New York egyik legfontosabb művészeti iskolájába, a Barnard-ra,  és a New York-i Egyetemre, majd Dallasban tanult és színdarabokban játszott) fiatalkorában meglehetősen szorongó volt.

“Ellentétben más típusú munkákkal, ahol megvan a természetes előrehaladás, ezen a pályán annyira, de annyira ki van téve az ember a rajta kívül álló körülményeknek.” – magyarázza – “Téged kell, hogy válasszanak.”

Éppen ezért,  döntött úgy Lauren egy nap, hogy átveszi az irányítást a karrierjében. Eleinte kicsiben gondolkozott, és a reklámszerepek felé fordult. Úgy gondolta, hogy képes rá, és meg fogja tudni csinálni. “Ezek kicsi szerepek voltak, de megtanítottak arra, hogy lássam egy szerep, egy karakter apró részleteit.” Miután Los Angelesbe költözött egy színésznő barátnőjével, Lauren kis lépései meghozták a várva várt sikert és igazi filmszerephez vezették.

Harmadik lecke: A legjobb párosítások természetesen jönnek.

Néha kölcsönös szimpátiából lesz az igaz szerelem.

Lauren a Vásott szülőknek köszönheti szerelmét, Peter Krause-t, aki a a testvérét alakította a sorozatban. Mindig igyekezett elkerülni a jóképű és sármos férfiszínészeket (akik annyira elbűvölőek, hogy túl sok nőnek fáj rájuk a foga) és Peterrel is megtartotta azt a bizonyos három lépés távolságot. “Nem tudtuk abbahagyni a beszélgetést” – meséli – “Nem is magunkról diskuráltunk, hanem minden másról : a világról, könyvekről, családról…” Aztán a barátság valahogy átalakult. “Amikor együtt voltunk, nem volt semmiféle játszma. Csak szerettük egymást, és végre megértettem az élet értelmét: A dolgok megtörténnek, csak úgy véletlenszerűen.”

Negyedik lecke: A boldogság ott van minden pillanatban.

A leghálásabb dolog arra koncentrálni, amid van (ahelyett, hogy azon sopánkodsz, amid nincs).
“Nem egy hangos, látványos élet a miénk.” – magyarázza a Peterrel való kapcsolatát – ” Van sok szomszédunk, barátunk, akik néha átjönnek, sokat vagyunk együtt Peter fiával, és ennyi.” Ezen kívül sok időt töltenek a szabadban, síelnek, bicikliznek… de otthon nagyon egyszerűen élnek: ugyanúgy sportot néznek és grilleznek, mint a legtöbb amerikai. Amikor pedig Laurennek szabadnapja van, szívesen fog egy jó könyvet és húzódik be egy kényelmes helyre.
“Ez kicsit béna” – ismeri be nevetve – de amit a legjobban szeretek, az a rendszerezés. Amióta megvettem Marie Kondo egyik könyvét túl messzire mentem.” Lauren megtanulta azt is, hogy a kevésbé nagy gesztusok sokszor több örömet tudnak jelenteni. “Például, amikor Peter megtankolja a kocsimat, vagy elindítja a mosogatógépet. Soha nem gondoltam volna, hogy a napi rutin és a kis vicceink ennyi boldogságot okozhatnak.”

Ötödik lecke: Minden hiba egy lehetőség a fejlődésre.

Amíg tanulsz, addig tényleg élsz.

Volt idő, amikor Laurennek rettenetesen zavarbaejtő meghallgatásokra kellett járnia és alkalmi munkákból élt. És nem minden próbálkozása volt sikeres: “Amikor a Vásott szülők véget ért, írtam egy forgatókönyvet magamnak, és tényleg nagyon magabiztosnak éreztem magamat.” – meséli – “De a sorozat nem kellett senkinek, és én totál kiüresedtem; majd egy nagyon nehéz időszakon mentem keresztül.  De hálás vagyok, hogy sok mindent kipróbálhatok, még akkor is, ha sok fent és lent van.” A mélyrepüléseket fejlődésnek és lehetőségeknek fogja fel. “Egyáltalán nem érzem, hogy elértem volna már mindazt, amit akartam. Még mindig tanulok és próbálok egyre jobb és jobb lenni.”

Forrás

No Comments