25 legszebb idézet az édesanyákról

Nem csak Anyák napján, hanem az év 364 másik napján is nagyon fontosak nekünk az édesanyánk, nagymamánk. Ünnepeljük őket ezért 25 olyan idézettel, ami mindent elmond helyettünk, amit mi nem tudunk….

Az anyaságról…

Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért. (Sophia Loren)

Ha egy makulátlan és kifogástalanul rendezett házban élnék, szeretet pedig nem lenne bennem, akkor nem édesanya lennék, hanem házvezetőnő. (Yvonne Schwengeler)

Az anyaság lehetetlenné tesz bizonyos dolgokat, olyan dolgokat, amelyeket a másik életemben gondolkodás nélkül megtettem volna. (…) Rájöttem, hogy többé-kevésbé az akaratom ellenére, kizárólag egy dologra vagyok képes, oltalomra. (Michael Cunningham)

Az anyaság rém furcsa dolog, olyan, mintha az ember önmaga trójai falova lenne. (Rebecca West)

Az anyaság nem teszt, hanem vallás: egy szövetség, amelyre felesküdünk, egy ígéret, amit megtartunk. (Jodi Lynn Picoult)

foto: unsplash.com

A te édesanyád milyen?

Az anya, az igazi édesanya a legcsodálatosabb ember a világon. Ő a tündéri hang, aki jó éjt kíván; aki mesél neked egy vidám nap után. (Pán Péter c. film)

Az én édesanyám nagyon jó asszony – többet tudok róla mondani: de lehet-e többet mondani valakiről, mint azt, hogy jó? (Kosztolányi Dezső)

Végül sok év alatt, hosszú, szívós munkával sikerül elérni a nevelés örök és legfontosabb célját. Azt, hogy édesanyánk önálló, szabad akaratú és határozott személyiségnek érezze magát, aki mindig azt csinálhat, azt tehet, amit mi akarunk. Két dologról azonban sohasem tudjuk leszoktatni az édesanyánkat. Az egyik az, hogy minden pedagógiai erőfeszítésünk dacára szeressen bennünket. A másik pedig, hogy ne mossa ki a kedvenc zokninkat, amit csak hat napja hordunk. (Nógrádi Gábor) 

Ne is kérdezzék, milyen volt az anyám: le lehet-e írni a napfényt? Melegség, erő, vidámság sugárzott belőle. Jobban emlékszem arra, milyen hatással volt rám, mint a vonásaira. Mellette folyton nevettem, nem érhetett semmi baj. (Eric-Emmanuel Schmitt)

Anya tényleg egy pók. Egész életében a semmiből szőtt mindent: ennivalót, csodás ruhákat, szeretetet, taníttatást és tetőt a fejünk felé. A pók lánya vagyok. Gyönyörűnek látom őt. Egész életemben azon igyekeztem, hogy boldoggá tegyem. Mert amikor boldog, az egész ház ujjong, a falak szélesen mosolyognak, a függönyök repesnek örömükben, a világoskék párnahuzatok nevetnek a kitárt ablakokon beáramló napfényben, és a lángnyelvek vidám táncot ropnak a tűzhelyen. (Rani Manicka)

Aki már elvesztette az édesanyját, nagymamáját…

Ha valakit elveszítettünk, akit szerettünk, a lélek azonosulással gyógyul. Egyszer csak észrevesszük, hogy bizonyos tulajdonságait, mozdulatait öntudatlanul is átvettük annak, akit nehéz elengedni. Valami apró gesztust, hangsúlyt vagy mindennapi szokást. Például úgy terítünk, úgy hajtjuk össze a szalvétát, ahogy az elhunyt édesanyánk tette. Valamit föltámasztunk abból, aki elment. A pszichológia ma már tudja: akkor ér véget a gyász időszaka, az elengedés folyamata, amikor az ember azt veszi észre magán, hogy valamit pont úgy csinál, ahogy a számára fontos, általa elveszített személy annak idején, és ráeszmél arra, hogy egy darabkát belőle beépített az énjébe. Őt már nem kapja vissza, de valamit belőle mégis megőrizhet haláláig. Így folyamatosan össze vagyunk kötve mindazokkal, akiket valaha szerettünk, mert a lelkünkben ott van az emlékük, és a viselkedésünkben néhány motívum, amiről tán magunk se tudunk, mert nem tudatosítottuk ezeket. De ha megfigyeljük, rájöhetünk, hogy mit támasztottunk fel azokból, akiket elveszítettünk és megsirattunk. (Bagdy Emőke) 

Életedben sok rettenetes nap lesz, de a legrettentőbb az lesz, amikor elveszted édesanyádat. Mikor felnőtt leszel, sokat próbált, erős férfi, ezerszer rimánkodsz majd az éghez, hogy csak egyszer, egyetlenegyszer hallhatnád újra a hangját, láthatnád kitárt karját, és belevethetnéd magad zokogva, mint egy védtelen és kétségbeesett gyerek. Akkor majd eszedbe jut minden keserűség, amit okoztál neki, és boldogtalanul, lelkifurdalással sorolod majd magadban a vétkeidet. (Edmondo De Amicis)

Néztem anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen elszakítani magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg tudnék lenni nélküle. (Sarah Dessen) 

Szeresd, becézd hát édes anyukádat,
ő a földön a legdrágább kincs.
Csak akkor tudod, mi a bú, a bánat,
Ha egyszer ő – Isten őrizz – nincs!…
Van nékem pompás, gazdag, szép lakásom,
De kolduskunyhó lehetne tanyám,
Ha még egyszer – úgy mint te, kispajtás –
Csókolhatnám édes, édes, édes jó anyám!…

Lakner Artúr

 

Az embernek lehet több felesége, több gyereke, több barátja is: de anyja csak egyetlenegy lehet, azt az egyet hát gyöngéden kell szeretnie, ameddig csak lehet. (Arthur Conan Doyle)

 

foto: unsplash.com

Az anyák mindent megtesznek a gyermekeikért

Egy igazi édesanya kiáll a gyermeke mellett, tűnjön bármilyen bizarrnak is a helyzet. (Jodi Lynn Picoult)

A gyermekét, gyermekeit és férjét vesztett asszony végső kétségbeesése, melyben ott remeg még a remény: amíg ő él, amíg ő túlél, addig legalább egyik gyermeke életben marad. Ehhez csak az édesanyák lehetnek elég erősek. (Takács Ervin)

Az anyaság alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magadban. A hited őbenne. Az ő hite tebenned. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele. Az anyaság kötelék. Ragaszkodás és elengedés. Kérdések magadnak, válaszok magadtól. Az anyaság áldozat. És mindenekelőtt hála. Hála annak, akit megszültél; és annak, aki téged megszült. (Kőváry Anett) 

Az anyaság érzése nem magyarázható, nem is lehet vitába szállni vele. Az anyát éppen az teszi fenségessé, hogy bizonyos fokig valami állati is van benne. Az anyai ösztön istenien állati. Az anya már nem asszony, hanem nőstény. (Victor Hugo) 

A fának nem fáj, ha letörik a virágát, ó, de az anyai szívet fájdalomból gyúrta a Teremtő! (Gárdonyi Géza) 

 

foto: unsplash.com

Szeresd te is anyukádat!

Add a te szívedet a tudománynak és úgy szeresd azt, mint tulajdon édesanyádat; mivel nincs drágább dolog a tudásnál. (Dáné Tibor) 

Anya, anya, édesanya,
Nem ölel úgy senki más,
Anyák nélkül mit sem érne
ez a kerek nagyvilág. 

(Barton Erika)

Nálam nincs anya, nálam nincs anyu,
nekem mindkét szó kicsit savanyú;

az én szótáram ennél gazdagabb:
legszebb szava, édesanyám, te vagy!

(Székely Dezső)

 

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

(Dsida Jenő)

Te adtál nekem életet, és ami még fontosabb, leckéket arra, hogyan kell élni. Te vagy minden jónak a forrása, amit elértem életem során. Mami, köszönetet mondok mindazért, ami vagy és ami én vagyok. (David L. Weatherford) 

 

No Comments