Mert kell, hogy beleszeress abba is, akit megszenvedsz…

Tudod azt, aki után még talán sírni is fogsz, de akit soha nem felejtesz…

Amikor először látod majd, azonnal remegni fog a lábad. Azonnal érezni akarod az érintését, az illatát.

Amikor először csókol majd meg, a mennyiekben jársz, és utána is hetekig, mint aki megbolondult. Nagyjából ez is lesz a helyzet.

Talán nem hiszed el, hogy együtt vagy vele, talán nem is éled meg tudatosan ezeket a napokat.

Ő lesz az, akiért rajongani fogsz. Minden egyes találkozás alkalmával duplán készülsz, néha túl is készülsz. És aggódsz…

Elég szép vagyok? Elég dögös? Elég okos? Fogok tudni vele beszélgetni? Elég jó vagyok? És úgy egyáltalán… mit is lát bennem?

Amikor először látod, már akkor tudni fogod, hogy valószínűleg csak átutazók vagytok egymás életében.

Amikor először remeg bele a lábad a csókjába, már sejted, hogy ennek nem lesz jó vége. Nem lehet, mert ilyen szenvedélynek ki kell hunynia.

De persze beleszeretsz.

És persze a rabjává válsz. És persze ő … ő más.

Ő nem ismer kontrollt, ő lesz a legszebb és legrémesebb álmod egyben, a legszebb dolgokat mondja majd neked, az égbe emel, és lerugdos onnan páros lábbal.

Mert ő kalandor. Mert ő nem áll meg. Mert neki mennie kell. Igen, még mellőled is.

De tudod mit?

Ezek azok a szerelmek, amelyeket soha nem felejtünk. Ezek azok a férfiak, akiket még őszhajú néniként is pihegve idézünk fel, hogy “Úr Isten! Micsoda férfi, micsoda kaland volt…”

Szeress bele a rossz férfiba. Aki nem tud megállapodni.

Érezd át, dobbanjon bele a szíved, rajongj érte, és egy picit halj bele, amikor elveszted.

Mert elveszted.

Mert ő senkihez nem akar igazán tartozni. Csak önmagához.

És amikor erre rájössz, mert rájössz, akkor megnyílik majd egy másik út.

A megbocsájtás és elengedés útja, ami egy másikhoz visz közelebb.

Akitől lehet, hogy először nem remeg a lábad, de biztos, hogy remeg majd a szíved.

Aki nem a rémálmod, nem a mumosod, hanem a társad lesz…

 

gsbox_banner

No Comments