Nem fogom tettetni, hogy nem érdekelsz, csak hogy keménynek tűnjek

Miért kéne titkolnom, hogy mit érzek? Miért kéne titkolnom, hogy fontos vagy?

Egyértelmű, hogy érzek valamit irántad. Semmi értelme tagadnom. Ha üzenetet küldesz, nem fogok három órát várni, hogy visszaírjak, csak hogy úgy tűnjön, jobb dolgom is van annál, hogy veled beszélgessek.

Ha meghívsz magadhoz, nem fogom azt mondani, hogy elfoglalt vagyok, csak hogy annak a látszatát keltsem, hogy izgalmas az életem.

Számomra nehezebb úgy tenni, mintha nem jelentenél számomra semmit, minthogy beismerjem az igazat. Több energiát vesz el, ha várok azzal, hogy visszaírjak, mintha rögtön válaszolnék.

Több időt igényel, hogy kitaláljam mit mondjak, hogy úgy tűnjön, nem érdekel túlzottan a dolog, minthogy leírjam az első, néha kimondottan fura és kínos dolgot, ami eszembe jut.

Ezzel talán elijesztelek, talán azt fogod gondolni, túl sok vagyok, de tudod mit? Nem kérek bocsánatot azért, mert magamat adom. Nem érzem kínosnak, hogy nyitottan kezelem az érzelmeimet, a múltamat, és azt, ki is vagyok igazából.

Hogy őszinte legyek, azt kívánom, bár több ember lenne, aki olyan, mint én. Bár több ember mondaná ki azt, amire gondol, ahelyett, hogy háromszor átfuttatja a szavait egy szűrőn.

Bár többen tennének azért, amit akarnak, ahelyett, hogy csendben figyelnek az oldalvonal mellől. Bár több ember hallgatna a megérzéseire, követné a szívét, és hagyná figyelmen kívül az észérveket.

Talán nekem is igazodnom kéne a flörtölés ’szabályaihoz’, amit annyian követnek. Talán azzal többre mennék nálad. De ez sosem fog kiderülni, mert nem fogom megjátszani magam.

Nem fogom direkt nem likeolni a képeidet, hogy úgy tűnjön, nem láttam őket. Nem fogom direkt figyelmen kívül hagyni az üzeneteidet, hogy úgy tűnjön, nem te vagy nekem az első.

Vissza fogok írni, amint tudok. Be fogom likeolni a képeidet, amelyek tetszenek. Nem fogom visszafogni magam attól félve, vajon mit gondolsz rólam.

Én inkább magamat adom. Ami a szívemen, az a számon. Inkább egyértelművé teszem, hogy tetszel, minthogy életem végéig azon bánkódjak, hogy ha keményebben próbálkoztam volna, ha tudattam volna veled, hogy hogy érzek irántad, talán lehetett volna köztünk valami.

Soha nem fogom megbánni, hogy pofátlanul flörtölök, hogy rögtön visszaírok, vagy hogy mit mondok neked, mikor az átlagosnál is őszintébb szavak törnek fel belőlem.

Nem fogom rosszul érezni magam amiatt, hogy az igazat mondom ahelyett, hogy engednék a nyomásnak és úgy tennék, mintha semmit nem jelentenél nekem.

Mert jelentesz. És ha már így állunk, tudjál róla Te is.

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Tudnom kellett volna…

10 dolog, ami megmutatja, hogy hatalmas és csodás a lelked!

No Comments