A “szakítós” a “sohaelnemindulós” és a többi … jöjjenek a csajbulik!
Időnként semmi másra nem vágyunk, mint, hogy együtt legyünk a lányokkal. A munkahelyi vagy párkapcsolati gőzt kiereszteni ugyanis máshogy nem is (nagyon) lehet…
Függetlenül a családi státuszunktól, a korunktól és egyéb életkörülményeinktől, amíg csak létezünk; barátnőkre mindig szükségünk lesz! A “csajokkal” együtt lenni, kipattintatni egy üveg bort és tervezgetni a jövőt, a nyarat, a szülinapot, vagy bármit, szinte létszükséglet.
1.Meglepetés partira való készülődés – avagy a bulitervező buli
“Éppen az egyik legkedvesebb barátnőm 35. születésnapjára szervezkedtünk a lányokkal, amikor valamelyikük felvetette a titkos cset-csoportunkban, hogy mi lenne, ha inkább személyesen beszélnénk át az összejövetel részleteit. Természetesen a vége egy hatalmas spontán mulatság lett; hajnalig tartó tánccal… Pedig a páromtól úgy köszöntem el aznap este, hogy “csak leugrok a csajokkal egy pohár borra, átbeszélni Timi buliját”. Sosem felejtem azt az éjszakát (már amelyik részére emlékszem), talán még az ominózus szülinapnál is jobban sikerült!”
2.Az event előtti “alapozás” – aminek néha korai bealvás a vége
Jól bevett szokás, hogy mielőtt elindulunk az “igazi” buliba, megiszunk néhány bemelegítőt a barátnőkkel, valamelyikünk lakásán: amellett, hogy pénztárca-kímélő megoldás is, lehet közben sminkelni, hajat vasalni, átbeszélni az elmúlt hét történéseit (úgy, hogy közben még halljuk is egymás hangját).
“Nálunk mindig egy fajta szertartás volt a belvárosban élő barátnőnk lakásán indítani az estét, majd onnan éjfél-egy körül a bulihelyre taxizni. De az is előfordult, hogy annyira pocsék hete volt mindenkinek, hogy két pohár bor után lerúgtuk a magassarkút és beraktunk egy filmet, vagy épp a kanapén aludtunk el – persze úgy, hogy közben már kiposztoltuk, hogy mekkorát bulizunk ma is, sőt, egyszer még a helyről is becsekkoltunk előre. Nyilván sosem vallottuk be a lájkolóknak, hogy aznap este még a lakást sem hagytuk el.”
3.Az össznépi szakítós buli
Igen-igen, a barátnők tényleg baromi fontosak, de azért ne legyünk álszentek: amikor egy szép napon valaki besétál az életünkbe, akiről képesek vagyunk elhinni, hogy akár a nagy Ő is lehet, kicsit minden(ki) háttérbe szorul, ami egyeseknél akár hónapokra, évekre való eltűnést is jelenthet.
Aztán egyszer csak véget ér a nagy lamúr; az összetört szívű barátnő újra felbukkan: és mi jó cimborák lévén visszavesszük a társaságba. Az első közös bulik ilyenkor mindig a szakításáról szólnak, szinte pártot alapítva kampányolunk az ex ellen, és közben észrevétlen is bekúszik a saját szakítós sztorink az estébe, történt az akármilyen régen is. Az ilyen összejövetelek hangulata eléggé hullámzó: a gyűlölettől a halálos szerelemig, a mérhetetlen fájdalomtól a bosszúálló tervek kiötléséig minden előfordulhat… De pont ez a kiszámíthatatlanság a szép benne, az, hogy egy kicsit újra úgy érezzük, miénk a világ és bármit megtehetünk (és meg is teszünk!).
4.Morzsaparti
Esküvőről, leánybúcsúról, karácsonyról vagy egyéb ünnepnapok után megmaradt ételek, italok szinte mindannyiunk háztartásában fellelhetőek. Nem egyszer kerekedett mondhatni “érdekes” buli ezeknek a maradékoknak az összehordásából, és kiderült, hogy egyikünk másikunk még sütni és főzni is nagyon tud!
+1: Az illumináltság típusegyedei
Velünk főleg “kezdő partiállat” korunkban fordult elő, hogy nem mindig tudtuk, hol a határ, és hogy az adott alkohol-mennyiség mit hoz ki belőlünk, ám a tágabb baráti társaságban mai napig akadnak, akik valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, nem vesznek tudomást a korlátaikról. Olykor, a teljesen hétköznapinak ígérkező összeröffenések az alábbi nagyivó típusok által uralt eseménnyé válnak:
- Mindig van egy lány, aki a táncparkett ördögére issza magát, és heves hajrázásával, túlmozgásos koreográfiájával nem csak az idegenek, de az ismerősei sem tudnak mit kezdeni (ezért aztán arrébb is állnak, hagyva kibontakozni a tánc-fenomént.)
- Egyesek “de szeretlek!” mámorba kerülnek a harmadik koktéljuk után, aminek eredményeképpen mindenkit össze-vissza ölelgetnek – bár az a sejtésünk, hogy a szeretethiány enyhítésén túl, az is közre játszik náluk, hogy jól esik benyomva mások nyakán csüngve megpihenni. (Mi kevésbé élvezzük ezt, de a közben készült vicces fotókon még hetekig ércelődünk.)
- Az előző típus ellentettje az a melankolikus ivó, aki hajlamos akár sírásig amortizálni a hangulatot; ráadásul nem csak a saját estéjét, de másokét is elrontva ezzel. (Nincs mese, legközelebb nem szabad meghívni.)
- Az “igyál még egyet a kedvemért”- fajba tartozó egyedek a legkárosabbak, hiszen sem a maguk szintjén nem ismerik a nemet, sem mások szájából nem fogadják el azt. Olcsó trükként bevethető ellenük a feles helyetti vízzel való koccintás.
Csak okosan a pohárral, de hajnalig beszélgetni ér!
