Bőgd ki magad, ha ez kell, hogy túl legyél rajta… de higgy a szerelemben…

Most minden bizonnyal otthon vagy, kapcsolgatod a tévét, zenét hallgatsz, és azon tűnődsz, hogy mikor leszel túl rajta. Ezt most neked írom.

Ha huszonéves koromban találkoztunk volna bizonyára most barátok lennénk. Felhívnálak és azt mondanám, hagyd a francba azt a hülyét, pattintsunk ki egy üveg bort és “szarjunk magasról” mindenre.

Hallgassunk női rock előadókat, Garbage-ot, vagy Placebo-t és szidjuk a pasikat. Igaz?

Nekem így teltek a húszas éveim, és bizony még a harmincas éveim eleje is.

Sokszor voltam egyedül, és sokszor voltam magányos. Nagyon sokszor.

Tele voltam sebekkel, drámákkal, férfiak emlékével, akik megtiportak, akik megégettek aztán tovább álltak, akikbe mind halálosan beleszerettem.

Volt, akibe csak hónapokra, és igen, volt olyan is, aki annyira meggyötört, hogy évekig nem tudtam kimászni belőle.

Drámáztam. Mert jól esett. Jól esett ordibálni a telefonba, koncerteken kitombolni magamat, hajnalig bömbölve hallgatni a kedvenc zenéimet. Időnként még a felső szomszéd is lejött, hogy mi a frászt csinálok háromkor.

Folyton belehaltam a szerelembe.

De egy dolgot soha nem felejtettem el, és ezt neked is tudnod kell.

Tudnod kell neked is, aki most éppen szenved, és a barátaiból merít erőt. Tudnod kell neked is, aki a munkába vagy más szenvedélybe temetkezel.

Ezek átmeneti dolgok. És jönni fog  az, aki miatt nem kell majd szenvedned.

Ez biztos.

Persze ez rajtad is múlik.

Én nem hittem el soha egy percre sem, hogy a jó kapcsolat életkorhoz van kötve. Láttam párokat, akik egészen fiatalon megtalálták egymást, és láttam olyanokat, akik harminc, negyven évesen.

Én is harmincöt voltam már, amikor megismertem a gyermekem apját.

És teljesen őszintén mondom neked: eszem ágában sem volt családod alapítani, vagy gyereket nemzeni.

Jó idő eltelt, mire rájöttem, hogy valószínűleg ezzel a férfival hosszabb távú terveim is lehetnek.

Hidd el semmi máson nem múlt, mint a szerencsén. És azon, hogy amikor jött, közel engedtem magamhoz.

Egyáltalán nem voltam tökéletes, és egyáltalán nem akartam férjhez menni.

Ő sem volt a tökéletes partner. De idővel észre vettem, hogy nem zavarnak a hibái. És őt sem zavarják az enyémek.

Nem érdekelte a dráma, tudta kezelni. Valahogy.

Tanácsokat nem fogadtam el senkitől, én sem adok most neked.

Csak néhány fontos dolgot mondanék.

Te se várj a  tökéletesre, mert nem létezik.

De mindig és minden körülmények között higgy a szerelemben.

Akkor is, ha millió könnyet ejtettél már, és akkor is, ha most úgy érzed, hogy az egész egy marhaság.

Hidd el, hogy létezik.

Vedd észre. És adj neki esélyt.

De addig is, tombolj, bőgj, drámáz és használd ki az érzéseidet. Éld meg, amit érzel.

Igen, azt is, hogy hogy szomorú vagy.

Tudod, én ordítva hallgattam újra meg újra a The Corrs Radio című dalát.

Ezt küldöm ma neked, ha te vagy az a lány, akinek összetört a szíve.

Miközben ezt írom, a fiam mellettem ül.

Tizenöt éve még nem gondoltam volna, hogy így lesz.

De hittem benne, hogy EGYSZER majd, így lesz.

Te is higgy!

No Comments