Milyen Ő? Milyen Ő, akit szeretek? Elmodnom…

Ezen gondolkodnom kell. De várj! Nem, nem kell.

Ő, a férfi az életemben. Amikor…

… amikor a piros lámpánál a térdemre rakja a kezét

… amikor megvárja míg a kapun bemegyek és csak utána húz el padlógázzal

… mikor nála mindig van zsebkendő és nálam soha

… amikor zavartan gyűri össze a vacsoraszámlát

… amikor összeszaladnak a ráncok a szeme körül

… amikor rám segíti a kabátot

… amikor nem tudok menni az új cipőmben, de neki még így is tetszem, és látom, hogy mosolyog

… amikor összefonja a karját és azt mondja: mesélj

… amikor megetet

… amikor boldog vagyok, hogy mellette lehetek bármi: anya, húg és nővér, gyerek, büdös kurva, angyal, vagy akármi

… amikor vele lehetek gyenge

… amikor néz

… amikor részeg hajnalon rámgombolja a kabátomat

… amikor elmegyek mellette és a levegőbe szipog, hogy érezze az illatom

… amikor reggel csúnya lehetek

… amikor két cigarettát egyszerre gyújt, mert a másik mindig az enyém

… amikor megengedi

… amikor a legtökéletesebben simul arcomhoz a keze, mint kavics a vízbe

… amikor a bőre iker

… amikor jön

… amikor a szája vörösbortól fénylik

… amikor a telefonon az ő neve lüktet

… amikor szemének írisze barnább mint az őszi levelek

… amikor csak ő tudja, hogy melyik az a pont a nyakamon

… amikor csontszáraz poharak mellett ülve a közöttünk lévő kapocs inkább férfi-barátság, mint bármi egyéb

… amikor gyűlölöm.

 

Akkor nem vagyok egyedül.