Milyen Ő? Milyen Ő, akit szeretek? Elmodnom…
Ezen gondolkodnom kell. De várj! Nem, nem kell.
Ő, a férfi az életemben. Amikor…
… amikor a piros lámpánál a térdemre rakja a kezét
… amikor megvárja míg a kapun bemegyek és csak utána húz el padlógázzal
… mikor nála mindig van zsebkendő és nálam soha
… amikor zavartan gyűri össze a vacsoraszámlát
… amikor összeszaladnak a ráncok a szeme körül
… amikor rám segíti a kabátot
… amikor nem tudok menni az új cipőmben, de neki még így is tetszem, és látom, hogy mosolyog
… amikor összefonja a karját és azt mondja: mesélj
… amikor megetet
… amikor boldog vagyok, hogy mellette lehetek bármi: anya, húg és nővér, gyerek, büdös kurva, angyal, vagy akármi
… amikor vele lehetek gyenge
… amikor néz
… amikor részeg hajnalon rámgombolja a kabátomat
… amikor elmegyek mellette és a levegőbe szipog, hogy érezze az illatom
… amikor reggel csúnya lehetek
… amikor két cigarettát egyszerre gyújt, mert a másik mindig az enyém
… amikor megengedi
… amikor a legtökéletesebben simul arcomhoz a keze, mint kavics a vízbe
… amikor a bőre iker
… amikor jön
… amikor a szája vörösbortól fénylik
… amikor a telefonon az ő neve lüktet
… amikor szemének írisze barnább mint az őszi levelek
… amikor csak ő tudja, hogy melyik az a pont a nyakamon
… amikor csontszáraz poharak mellett ülve a közöttünk lévő kapocs inkább férfi-barátság, mint bármi egyéb
… amikor gyűlölöm.
Akkor nem vagyok egyedül.