Néha ki kell várnunk egymást…

Néhányan azt mondják, hogy a szerelem minden akadályt legyőz. De olyan is van, hogy ez nem igaz. Előfordul, hogy időbe telik, amíg egymásra találunk.

Oh, a rossz időzítés…

Hányszor, de hányszor hallottuk már, vagy tapasztaltuk meg személyesen, hogy egyszerűen nem jönnek össze a dolgok.

Ilyenkor tudjuk, hogy azért, mert nem kell megtörténnie.

Néhányan úgy gondolják a szerelem legyőz mindent. Távolságot, fájdalmat, magunkkal hozott sérüléseket, időt, teret, pénzt, mindent.

De mi történik akkor, ha ez nem így van? Amikor a szerelemnek is idő kell, hogy beérjen, vagy, hogy odaérjen hozzánk.

Ilyenkor el kell engednünk egymást.

Aki tényleg törődik veled könnyen lehet, hogy úgy dönt, nem lép tovább. Könnyen lehet, hogy azt gondolja most nincs itt az idő, hogy a problémáival, az életével, a hozott sérelmeivel terheljen. Mert tudja, hogy meggyógyulni neki kell. Egyedül.

Elképzelhető, hogy ez a valaki felismeri, hogy te nem tudod őt elfogadni. Nem most. Nem így. Nem tudsz adni, pedig szeretnél.

Ezért inkább tovább áll. Lehet, hogy ez a szeretet legőszintébb formája?

Azt bizonyítja, hogy ÖNMAGÁT nem akarja minden áron boldoggá tenni.

A kapcsolatoknak fejlődniük kell, ez pedig idő. Mindig. Ha valakinek épp összetörték a szívét, vagy érzelmileg megközelíthetetlen találkozhat bármilyen kedves emberrel, valószínűleg nem lesz jó vége. Ilyenkor jobb félre állni.

Annak ellenére, hogy az ember szinte bármire képes, vannak olyan helyzetek, amikor az időzítés igenis fontos. Amikor nem lehet nekivágni bárminek, akárminek, már csak azért sem, mert védenünk kell a másik embert is.

Egy gyász közepén ritkán leszünk szerelmesek.

Egy tragédia után nehezen tudunk mosolyogni, egy külföldi költözés közepén ritkán tudunk leülni kávézni.

Igenis vannak helyzetek, amelyek nem alkalmasak egy új kapcsolat kibontakozásához.

De az a helyzet, hogy ha TÉNYLEG egymásnak szántak benneteket, akkor ez nem számít.

Akkor, ha évek múlva is, de egymásra fogtok találni.

Akkor folytatni tudjátok ugyanott, ahol abbahagytátok, mintha mi sem történt volna.

A múltatok talán elválasztott benneteket, de a jövőtök összeköt.

Ha együtt kell lennetek visszataláltok egymáshoz.

És akkor mindketten azt tudjátok nyújtani, amire szükségetek van. A szerelmet, amit mindketten megérdemeltek.

4 hozzászólás

  • comment-avatar
    Tibor 2019 november 26. (4:48 du.)

    Aki elment, az maradjon is ott. Ha igazán szerette volna a társát, nem hagyta volna el. Még ha néha magában rendeznie is kellett volna dolgokat. Annyi idő együtt is van, ami regenerálódáshoz kell. Vegyen ki egy nap szabadságot, és töltse egyedül. Ennyi idő elégnek kell lennie ahhoz, hogy rendezze a gondolatait. Ha nem akkor csak hagy menjen.

  • comment-avatar
    Ladvenicza Bernadett 2019 november 27. (12:29 du.)

    Szerintem ez nem így van! Ha csak önmagát nézni akkor valóban maradna és mérgezni a másik szívét is!De ha másik embert is nézni és látja saját magát hogy éppen nem tud olyan lenni nem tud annyit adni amennyit a másik ember talán megérdemelne hiába szereti akkor igenis az embernek időre van szüksége és nem feltétlen bárki társaságában! Talán csak egyedüllétre és időre!azt gondolom ha ezt a másik ember nem érti meg akkor valójában az az ember az aki igazán nem tudja szeretni csak birtokolni azt aki csak időt kért talán!

  • comment-avatar
    Reni 2020 február 27. (9:05 de.)

    Teljesen jól meggondolt írás, mert ha tényleg még a másik nem találta meg magát, vagy rengeteg megoldatlandolga van még az életben és nem tudna annxi figyelmet, törődést tiszta szerelmet adni! Az tényleg elsőnek találja meg a testi békéjét, rendezze az életét és ha érzi h felkészült egy szerelemre ami akár egy életre szól… az keresni fogja a másikat vagy az élet úgy is útjába küldi.

  • comment-avatar
    adatvedelemescookiek 2020 április 29. (8:51 de.)

    Egy nap szabadság 😅😅😅

    Hát ezen jót nevettem 😂😂

    Egy nap alatt nem lehet mély lelki sérüléseket meggyógyítani, vannak, akiknek ehhez hosszú idő szükséges.

    És olyan is előfordulhat, hogy vakaki úgy érzi, meggyógyult, haladna tovább az életével, aztán megint visszahúzza néhány nehezebb vagy kellemetlenebb esemény – lehet ez akár halmozott gyász rövid időn belül, iskolai / munkahelyi / családi nehézségek, amivel igencsak nehéz megbirkózni egyénileg és családon belül is, ráadásul az életet ugyanúgy folytatni “kell” közben ( munka, iskola, gyereknevelés… számos dolog elképzelhető. )

    Szerintem nehéz általánosítani.

    Minden helyzet különböző.