Szerelmem, köszönöm, hogy újra és újra engem választasz…

Szavak nem mondhatják el, hogy mennyire boldog és hálás vagyok, hogy vagy nekem.

Köszönöm, hogy türelmes vagy velem. Hogy elviseled az összes drámámat, az indokolatlanul érkező érzelmi viharaimat, a paranoiámat, és, hogy végtelen számú esélyt adsz arra, hogy jobb és jobb ember legyek.

Köszönöm, hogy szeretsz engem. Akkor is, amikor nagyon nincs bennem mit szeretni.

Köszönöm, hogy inspirálsz. Nem csak a munkámban, hanem abban is, hogy észrevegyem a jót a másokban, hogy meglássam az apró dolgok értékét. Inspirálsz minden nap, hogy jobb társ legyek, és jobban szeressük egymást.

Köszönöm, hogy nem változtatsz meg. Még akkor sem, ha néhány dolog mérhetetlenül idegesít, és tudom, hogy bosszant. De te nem akarsz rajta változtatni.

Köszönöm, hogy megváltoztatsz. Úgy, hogy közben mégis önmagam lehetek. Úgy, hogy észre sem veszem. Úgy, hogy ez nem sértő a számomra. Vagy bántó.

Köszönöm, hogy megosztod velem a gondolataidat. Pedig tudom, hogy ez nem mindig könnyű neked.

Köszönöm, hogy velem vagy az örömödben is. Nem csak a szomorúságot hozod haza, hanem a boldogságot is. Megengeded, hogy része legyek az életed fontos pillanatainak.

Köszönöm, hogy nem hagysz cserben. Hogy nem választod a könnyebb utad, a másik utat.

Köszönöm, hogy tudom számíthatok rád. Akkor is, amikor egyedül akarok lenni. Te nem mondasz le rólam.

Köszönöm, hogy elfogadod a határaimat. És nem erőltetsz rám olyat, amit nem akarok megtenni.

Köszönöm, hogy tisztelsz. Hogy tudod, és betartod a szabályaimat.

De leginkább azt köszönöm, hogy engem választasz. Nem azért, mert nincs más, hanem azért, mert nem akarsz mást.

gsbox_banner

Olvasd el ezt is:

Amikor a szerelem veled marad…

No Comments