Ezeket a dolgokat ne vidd magaddal a nyárba…

Természetesen nem a meleg kabátra, hanem a régóta nyomasztó, belülről rágó dolgokra gondolok. Hidasi Judit jegyzete.

Annyi mindent hozott ez az év, és mégis valahogy úgy érzem, hogy alig kezdődött el. No nem azért, mert “rohan az idő” és egyre rosszabb, ahogy őszülő hajszálak jelennek meg a fejemen, hanem azért, mert olyan érzésem van, mintha valami várakozna.

Mintha lélegzet visszafojtva kellene állnom egy startkockán, és még mindig nem ugorhatnék el.

Ismered ezt az érzést?

Persze lehet, hogy ha letennék néhány terhet, akkor könnyebb lenne az ugrás is. Az elugrás a kockáról, bele a vízbe. Bele az ismeretlenbe.

Mert vannak terheink, vannak magunkkal hozott, fel nem dolgozott sérelmeink.

Tele vagyunk sebekkel, rossz beidegződésekkel, rossz rutinokkal.

Ugyanúgy reagálunk a stresszre, a váratlanra, a “nemúgysikerült”-re.

De mi lenne, ha MOST végre valamelyest tudnánk változtatni rajta?

Mi lenne, ha ez a nyár arról szólna, hogy szép lassan feldolgozzuk, és lerakjuk azokat a kényszereket, amelyekkel nem tudunk mit kezdeni?

Mi lenne, ha ez a nyár arról szólna, amiről kell: lazításról?

Persze tudom, hogy ez nem így megy. Nem lehet reggel felébredni és csettinteni, hogy akkor most azonnal boldog leszek és gondtalan.

Nem lehet azonnal úgy dönteni, hogy akkor ez, meg az mától nem érdekel, és mindenki kapja be.

(Persze vannak napok, amikor ez nem olyan nehéz… de többnyire ha úgy teszek, hogy valami nem érdekel, az hazugság. Érdekel. )

Nem lesz egy motivációs filmtől minden más…

De.

És szerintem ez egy fontos de. Az évszakok változása hozhat új dolgokat. Ha elhisszük, hogy háromhavonta van lehetőségünk újrakezdeni, vagy legalább máshogy látni dolgokat, akkor máris tettünk valamit magunkért.

Az én listám erre a nyárra valahogy így néz ki:

1: Nem fogok idegeskedni amiatt, hogyha nem a előző napi tervek szerint zajlanak a dolgok. Igenis van az úgy, hogy este millió dolgot eltervezünk, hogy elintézünk és senki (senki!) nem veszi fel a telefont. Ezeken a napokon iszom egy kávét és inkább befelé figyelek egy fél órára.

2: A napomat is így kezdem. Minden nap felkelek fél órával korábban, mint a családom, és magamban leszek. Csöndben.

3: Többet találkozom a barátaimmal. Mert hiányoznak. És mert az elmúlt két év szinte kizárólag munkával telt.

4: Végre találok egy olyan hajszínt, ami tetszik. Ez lehet, hogy nem lesz meg három hónap alatt, (jééééj) de találtam egy új fodrászt az új lakhelyemen, remélem beválik.

5: Olvasok. Könyvet. Mérhetetlen mennyiségű könyv tornyosul az ágyam mellett. Ideje elkezdeni, mert jönnek az újak.

És a legfontosabb, ami miatt itt abba is hagyom a listázást.

Nem túráztatom magam azon, hogy mennyit teljesítek. Nem.

Nem vagyok hajlandó kilóra mérni az életem, és a napjaim. Pipákra és listákra osztani, hogy most akkor elég volt-e amit mára kiszabtam magamnak?

Persze, vannak napok, amikor muszáj odaraknom magam, de vannak napok, amikor nem.

Nem fogom magam rosszul érezni azért, mert esetleg egy bizonyos szerdába nem fért bele minden.

Mert néhány napot egyszerűen el “kell” lógni. Néha el kell szökni estére a család elől, néha ki kell venni egy-egy szabit a hét közepén.

Magam miatt.

És amiatt, hogy fel tudjak töltődni.

Mert egy kicsit úgy érzem, hogy bár még csak június van, de fáradt vagyok. És ha arra gondolok, hogy jön a nyár, és kánikula lesz lever a víz.

Így inkább arra gondolok, hogy idén nyáron fütyülök az elvárásokra.

Lazítok. Lassulok. Elhalkulok.

Csodás nyarat mindenkinek!

gsbox_banner

 

Nézd meg ezt is:

8 tanács, amit fogadj meg egy 65 éve boldog házasságban élő pártól

No Comments