Engedd meg magadnak, hogy dühös legyél rá azért, mert összetörte a szíved…

Egészen nyugodtan ignorálhatod az üzeneteit, amelyek arról szólnak, hogy ő tulajdonképp nem is akarta ezt… Ugyan már!

Ugye te is tudod, hogy az üzenet, hogy “Legyünk barátok!” a leggázabb mind közül? Mégis hogy? Épp most sértett meg, és bántott meg egy életre…

Lehet, hogy egyszer már nem fogsz haragudni, de most nagyon is haragszol.

És ez teljesen rendben van.

Engedd meg magadnak, hogy a legjobb barátaidnak órákon keresztül szidod, amíg el nem fogynak a szavaid. Aztán persze bőgsz, de ez így van rendjén.

Gyűlölheted nyugodtan minden rosszért, amit ellened tett. Mert hónapokon keresztül megvezetett, mert elhitette veled, hogy az érzései erősek, és tiszták. Na meg azért, mert ígérgetett. Fűt és fát.

Töröld ki a számát, és tiltsd le mindenhonnan.

Mert megteheted.

Hallgass szomorú zenéket, ugrálj az ágyon és közben kiabáld nyugodtan a nevét. Jelzőkkel. Ha épp úgy tetszik.

Megengedheted magadnak, hogy járd az éjszakát, hogy elvessz benne, hogy idegenek panaszkodj az összetört szívedről.

Mind voltunk már abban a gödörben.

Remélheted, hogy az ő szívét is összetöri valaki pont úgy, mint mos ő a tiédet.

Meg kell engedned magadnak, hogy érezd a dühöt, megéld a dühöt és elengedd azt.

Mert magunkban tartani a fájdalmat veszélyes, de az talán még veszélyesebb, ha apránként engeded ki, hónapokon keresztül, miközben folyamatosan rág belülről.

Mert nem hordozhatod magadban a gyűlöletet örökre. Végül el kell majd engedned.

Nem miatta. Nem amiatt, mert meg “kell” bocsájtanod, vagy a barátoddá kell fogadnod. Nem is azért mert második esélyt kell kapnia.

Magad miatt.

Mert így lépsz tovább.

Mert tovább kell lépned. Csak akkor lesz benned béke.

De most légy dühös.

Csak ne ragadj bele a dühödbe.

No Comments