Ha két ember sorsa közös, vissza fognak találni egymáshoz

Sokáig úgy éreztem, egy részem hiányzik. Sokszor ébredtem fel arra, hogy forgolódom az ágyban, mert megint azt álmodtam, hogy találkoztunk. Aztán csak feküdtem, és azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon mi mindent csináltam rosszul.

A pulóver, amit tőled kaptam, a szekrény mélyén hever érintetlenül, de sosem fogom kidobni. A kedvenc könyved a polcon porosodik. A közös képünk is idővel fakulni kezdett, akárcsak mi az évek során.

Egy idő után már nem merült fel a neved a beszélgetésekben. Az emberek már nem érdeklődtek, hogy hol vagy, vagy mit csinálsz. Nem érdekelt már senkit, csak engem.

Minden szülinap alkalmával gondoltam rá, hogy írok, vagy felhívlak. De féltem, mivel találnám szembe magam. Féltem, hogy rájönnék, nem is hiányoztam neked.

Egy darabot magaddal vittél belőlem, mikor elmentél.

Amit nem tudsz, hogy minden vasárnap imádkoztam, kérdeztem Istentől, visszajössz-e még. Minden évben küldtem lapot vagy egy újabb levelet, remélve, hogy válaszolsz. Kérdezték, hány levelet írtam. Mondtam, hogy egyet minden évben, az elmúlt öt évben.

Öt év. Öt év és még mindig úgy néztem tükörbe, hogy téged is láttalak benne. Büszke voltam arra, akivé váltam, de az igazság az, hogy mindezt te tetted lehetővé. Miattad lettem jobb ember, az, aki most is vagyok.

Az élet ment tovább. Ahogy mindig.

És egy nap végre megtörtént. Megjelent a neved a kijelzőn, ahogy mindig is vágytam rá. Félelemmel vegyes izgalommal, és kis hitetlenséggel válaszoltam, és tudtam, hogy visszatértél. A csevegésből tervek lettek, találkozók.

Rengeteg kérdés cikázott a fejemben, de nem számított, csak az, hogy visszajöttél. A kételkedők hangja előbb utóbb háttérzajjá vált, ami nem érdekelt. Csak te érdekeltél.

Megfogtam a kezed és nem eresztettem el, mert végre megkaptam, amiért egy fél évtizeden át imádkoztam. A szívem újra teljes lett.

Mert te több voltál, mint valaki, akit egyszer szerettem. Megtanítottad, hogy a szerelem nem múlik el az idővel.

Megtanítottad, hogy a szerelem képes felülkerekedni a körülményeken, az időn, az összetört szíveken. Sokan nem értették meg, voltak idők, mikor én magam is bizonytalan voltam, de sosem adtam fel a hitet, hogy vissza fogsz találni hozzám.

Ahogy most rád nézek, az emberek azt mondják, boldogabbnak tűnök.

Az igazság az, hogy akkor vagyok a legboldogabb és a legjobb arca önmagamnak, ha mellettem vagy.

 

Olvasd el ezt is:

Talán azért kell várnod, mert éppen azt tanulod, hogy mindennek *rendelt* ideje van…

No Comments