Együtt élni valakivel nem csak mozizás és szex… hanem sokkal inkább *ez*!

Látni valakinek a jó és rossz oldalát is, egyaránt.

Az a valaki minden nap ott van. Amikor esik, amikor fúj, amikor épp tűz a nap.

A rossz és jó napokon egyaránt. Ott van akkor is, amikor egyáltalán nem szeretnénk hogy ott legyen, mert rosszul mennek a dolgaink, vagy egyedül szeretnénk lenni.

Ha valakivel együtt élsz látod őt reggel, délben és este. Nyúzottnak és fáradtnak is – amit lehet, hogy eddig még nem láttál.

Mert amikor találkoztatok mindig a legjobb formáját adta.

Ha együtt élsz valakivel, akkor a legrosszabb formáját is látni fogod.

Meg kell bocsájtanod az értelmetlen apró dolgokért, sokszor, de miért is ne tennéd? Hiszen másnap már úgysem lesz fontos… Nincs hová elbújni, nincs mit túlmagyarázni, az összecsiszolódásnak ára van. Gyakran az, hogy elengedjük a harcainkat.

Egyszerűen nem megyünk bele.

Nem a másikon verjük le, ha rossz napunk van, mert ő nem tehet róla. Ő csak ott van. Ő csak jelen van. Nem az ő hibája. Ha együtt élsz valakivel folyamatosan dolgoznod kell, erőfeszítéseket kell tenned. Mert lehet, hogy egyáltalán nincs kedved azokhoz a dolgokhoz, ami a másiknak fontos. Lehet, hogy te már aludnál, de ő még beszélni akar. Lehet, hogy nincs kedve főzni, pedig te vágynál egy kis kényeztetésre a nap végén.

Lehet, hogy elfáradt annyira, hogy nem bírja hallgatni a panaszaidat.

Ilyenkor meg kell állnod, és el kell hallgatnod picit.

Ha együtt élsz valakivel, akkor két emberre tervezel. Mindent. Berendezést, ételt, nyarat, pihenést. Nem jöhetsz haza üres kézzel a boltból, ha te vagy a soros.

A döntéseitek is közösek.

Ha gyűlöli a zöldet nem festheted zöldre a háló falait. Ha nekivágnál egy utazásnak, vele is beszélned kell. Egy csapat vagytok. Mindkettőtöknek csapatjátékosnak kell lenni…

Ott kell lenned akkor is, ha te is fáradt vagy, vagy elkeseredett, vagy épp más dolgod is lenne.

Ha együtt élsz valakivel el kell köteleződnöd.

Másként nem megy.

 

 

Olvasd el ezt is:

Néha eljön a pont, hogy kimondjuk: nem jó egyedül…

No Comments