Advertisement

Nem is voltunk együtt, mégis összetörted a szívemet

El sem hittem, hogy ez lehetséges, de az. 

Addig esemeseztünk, míg a telefonom majdnem teljesen lemerült.

Addig flörtöltünk, míg az összes barátunk azt kérdezte, miért nem vagyunk még együtt hivatalosan.

Annyi időt töltöttünk együtt, hogy te lettél a legközelebbi bizalmason, aki akkor is hiányzott volna, ha nincs köztünk semmiféle szexuális feszültség.

Sokat jelentettél nekem. Az életem egy fontos része lettél.

Emlékeztetnem kell magam, hogy nem voltunk együtt, hiába is érződött úgy.

Mintha a pasim lettél volna. Olyan érzés, mintha megígértél volna valamit, akkor is, ha soha nem öntötted szavakba.

Talán az én hibám, amiért feltételeztem.

Feltételeztem, hogy komoly kapcsolatot akarsz. Feltételeztem, hogy csak irántam érdeklődsz.

Feltételeztem, hogy a te érzéseid is olyan erőteljesek voltak, mint az enyéim.

Gyakorlatilag sosem jártunk, nem mondhatom, hogy az exem vagy, de a hiányod mégis összetörte a szívem.

Írtam rólad a barátaimnak. Vannak rólad elmentett képeim. Bármit írok a keresőbe Facebook-on, a te neved ugrik fel először.

Bár hivatalosan sosem voltál a társam, mégis úgy érzem, mintha egy szakítás folyamatát élném át.

Akár évekig is egy pár lehettünk volna, mert most épp annyira fáj minden. Nélküled úgy érzem, hogy elvesztettem valamit. Elvesztettem egy darabot magamból. Nem éreztem úgy, hogy jól vagyok, mióta elmentél.

De nem voltunk együtt, úgyhogy valószínűleg nincs bűntudatod, amiért hátra hagytál.

Gondolom fel sem fogtad, mennyire megbántottál.

De a fejemben nem számít, hogy sosem volt a kapcsolatunk hivatalos. Hozzád nőttem. Kedveltelek.

Talán még szerettelek is.

Egy kicsit.

Mikor egyedül hagytál, nem csak egy barátot vesztettem el, és nem is egy párkapcsolatnak szakadt vége.

A jövőmet vesztettem el, amiben hülye módon arra számítottam, hogy veled fogok osztozni.

Ideje új jövőt álmodni magamnak.

No Comments