Elmúltam 40, és ez a tíz dolog, már egyáltalán nem érdekel…

Minden kornak megvan a szépsége. Én most épp azt élvezem a legjobban, hogy mennyi minden miatt nem kell már aggódnom.

1. Hogy hol tartok az életben

Életem első harminc évét (nagyjából) azzal töltöttem, hogy aggódtam: vajon jó felé megyek? Vajon jó pályát választottam? Nem lennék inkább, valami más? Rengeteg mindent kipróbáltam, de aztán rájöttem, hogy az élet mindig ugyanoda terelget vissza. Ezen belül persze lehet ugrálni kisebbet és nagyobbat. Soha nem gondoltam volna, hogy negyven évesen mindent pénzzé teszek, és saját magazint alapítok. Hogy emiatt az elmúlt években milliószor kellett meghúznom a nadrágszíjat? Igen. De megérte. Totálisan.

2. Hogy mennyit bírok

Egyre kevesebbet. Már nem tudok hajnal ötig dolgozni és reggel nyolckor újra kezdeni. Már nem tudok fejben tartani tizenöt projektet, és negyven telefonszámot. Már nem vállalok el mindent, mert tudom, hogy feledékenyebb lettem, és alul pedig nem akarok teljesíteni. Amikor elkezdtem megtapasztalni a fáradtság érzését kicsit kiborultam, hogy én is öregszem. De ez a helyzet. Ma már nem vállalom túl magam, mert az egészségem fontosabb.

3. Hogy hogy néz ki a lakásom

Többnyire borzalmasan. A munka és a gyerek mellett egyáltalán nincs időm takarítani. Így aztán az néha kimarad. Nem érdekel. A mosatlanok néha hegyekben állnak, és a ruhákat sem pakolom el egyből, ahogy leveszem a szárítóról. Néha annyira elfelejtem, hogy kezdhetem elölről a mosást. Ez van.

4. Hogy mit gondolnak rólam mások

Bevallom, ez volt a legnehezebb. A szüleim válása nagyon megviselt, és kiskamaszként sokáig azt hittem, hogy ez az én hibám volt. Rosszul dolgoztam fel a vidékről Budapestre költözést, a gyerekkori barátaimtól való elválást. Mivel korán lettem önellátó és önfenntartó igyekeztem minél több barátot magam köré gyűjteni, hogy ne érezzem magam mindig egyedül. Állandó program kényszer és megfelelési vágy jellemezte a húszas éveimet. Többnyire akkor éreztem jól magam, ha körülöttem mindenki boldog volt. Ezért megtettem bármit. Ma már tudom, hogy a boldogság mindenkinek saját felelőssége. Fontos, hogy ha társaságot hívok jól érezzék magukat nálunk, és segítek, ahol tudok. De aki nem tud elfogadni, annak nincs helye az életemben.

5. Hogy milyen a bioritmusom

Korán kelő és korán fekvő lettem. Sőt, ha van rá lehetőségem (a szabadúszó munka előnye) időnként délután is alszom egy órát. Ha van ihletem és energiám hajnalban is felkelek regényt írni. A családom megengedi, így én is megengedem magamnak, hogy az alkotói fázisban szabad legyek. Nem foglalkozom azzal, hogy a délutáni alvás “nagymamás”. Én imádom, és ha  tehetem le is fekszem pihenni.

6. Hogy mennyi pénz van a pénztárcámban

Vállalkozó vagyok. Tudom, hogy a megtérülés néha évekig is eltarthat. Amikor elindítottam a magazint még nem voltam erre felkészülve, és bizony nagyon nehéz volt megszokni, hogy nem jön a havi fizetés. Hogy bizonytalanság van. Hogy az adó befizetése (ami egyébként rengeteg) előbbre való, mint, hogy új ruhát vegyek. Régen nem tudtam elképzelni, hogy szombaton ne menjek el shoppingolni. Ma már egyáltalán nem zavar, hogy csak sátoros ünnepekkor veszek magamnak valamit. Az álmokat nem adják ingyen. Tudom, hogy be kell fektetnem a vállalkozásba ahhoz, hogy jobb legyen – később. Nem költöm el minden pénzem, mert felelőtlenség lenne.

7. Hogy mikor találkozom a szeretteimmel

Nincs mindenre időm. Rengeteget dolgozom, és ha van egy kis szusszanás a gyerekkel vagyok. Nem utazom haza minden hétvégén, mint főiskolás koromban, és nem járok bulizni minden pénteken és szombaton. (Egyébként nem is bírnám.) A családom elfogadja, hogy hétvégén inkább pihenek, és bár ma már kevesebbet találkozunk, inkább úgy időzítjük, hogy mindenki kipihent és jókedvű legyen.

8. Hogy milyen anya vagyok

Elsősorban magamnak nem tartozom elszámolással. Az első két évben folyamatosan ostoroztam magam valami miatt. Miért dolgozom ennyit, miért nincs a gyerek hátizsákjában házi pogácsa, miért nem festek vele (tök béna vagyok) és egyáltalán… miért nem Halász Jutka megy a kocsiban? Miért Guns and Roses? Hogy miért? Mert azt szereti. Ő is. Én is. Ma már tudom, hogy saját szabályaink vannak, és nem igazodunk másokéhoz.

9. Hogy hány kiló vagyok

Ha egy valamit változtathatnék az életemen akkor ezt nem hagynám. Ahányszor életemben hallottam másoktól, hogy le kéne fogynom. Én meg hagytam. Pedig nem volt mit. 170 centiméteres magasságomhoz voltam 65 kiló. Persze nem okolhatom a rosszindulatot amiatt, hogy sanyargattam magamat. Egyszer odáig vezetett ez, hogy majdnem kórház lett a vége. Ma már nem vagyok ilyen vékony. És őszintén? Teszek rá. Negyvenkettő vagyok, szeretek enni, és nagy a fenekem. Ennyi.

10. Hogy mindig lesznek, akik szebbek, jobbak, okosabbak nálam

Ne legyünk álszentek. Az első ősz hajszálak, ráncok és hurkák kialakulásánál bizony irigykedve nézzük a fiatalabb, szebb nőket. Mint ahogy az is érdekes tapasztalat, amikor rájövünk, hogy (szerencsére) a szakmánkban is van egy csomó újdonság, amihez nem konyítunk. Amíg ebből felhozzuk magunkat, van lehetőségünk tanulni a fiatalabbaktól. Viszont a ráncokat már egyáltalán nem bánom, azt mutatják: tapasztalat van mögöttem. Szóval lehet, hogy a pasik megfordulnak egy csinos popó után, ám tegyék! Azt csak én tudom, hogy a rutin, meg az évek… szóval már nem irigykedem. Mert tudom, hogy a megszerzett tapasztalataimmal és a kevésbé feszes fenekemmel is, így vagyok egész, érett, és egész nő.

Erre pedig büszke vagyok.

Nem mondom, hogy minden reggel fanfárokat hallok, amikor kiugrom (ja nem) az ágyból, és azt sem, hogy néha nem állok a tükör előtt a cicimet nézegetve, hogy mikor történt az, hogy a gravitáció legyőzött. Kétségeim is vannak bőven, de jóval kevesebb, mint néhány éve.

És ami talán a legfontosabb rájöttem, hogy az idegeskedés nem old meg semmit. Lehet stresszelni és izgulni dolgokon, (főleg, ha az az izgalom előre visz) de annyit érünk el vele, hogy nem tudunk aludni, és fáradtak leszünk.

Nagyon sok mindennel hadilábon állok, és rengeteg tanulni valóm van még de egy biztos: még soha nem éreztem magam ennyire a helyemen.

 

Olvasd el ezt is:

Te is X generációs vagy? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást…

No Comments