Most már el kell Őt engedned…

El kell engedned. El kell engedned az életet, amelyet élhettél volna. Az idő kerekét nem tudod visszaforgatni, a valóság nem így működik. Ki kell őt törölnöd az életedből…

Mosd ki a ruháidból.

Izzadd ki magadból a konditeremben.

Fésüld ki a hajadból.

Írd ki a naplódból.

Az nem változtat semmin, ha magadat okolod, és azt kívánod, bár máshogy lennének a dolgok. Ezt a fájdalmat senkinek nem kellene átélnie, mégis megtörténik. Tudod miért?

Mert mindenkinek meg kell tapasztalnia a sötétséget, hogy igazán értékelni tudja a fényt.

Akarsz tudni még valamit? Rendben leszel. Nincs vége az életnek, forog tovább a Föld. Ez nem azt jelenti, hogy semmi nem fog változni… de rossz dolog a változás?

Nem.

Ez azt jelenti, hogy van lehetőséged újra kitalálni magad. “Mikor egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik.” Iszonyú közhely, de nagy igazság. Az új ajtók nem fognak kinyílni, ha egyetlen zárt ajtó kilincsét rángatod. Hagyd.

Annyi más ajtó van, ami új barátságok, kapcsolatok és szerelmek irányába vezet. Ezek az ajtók talán azt is megmutatják majd, hogy hiába való volt az aggodalmad.

Amint megtanulod elkülöníteni a múltad a jövődtől, elkezdhetsz élni. Igazán élni.

Új kihívások által új dolgokat fogsz megtanulni magadról, amikre eddig nem is gondoltál. Nem tudsz visszamenni az időben, hogy változtass a múltadon, de minden nap meghozhatod azt a döntést, hogy milyen legyen a jövőd.

Értékeld az én-időt, szeress bele magadba.

A boldogság kis szívszakadással, a fény kis sötétséggel jár, a jóhoz kell egy kis rossz, de az utadnak nincs vége. A mostban kell a legtöbbet kihoznod magadból. Kihívások és akadályok mindig lesznek, de mindig van egy út! Kényelmetlennek kell lennie, hogy aztán kényelmes legyen.

Hiszek benned.

Higgy magadban.

Bőgd ki magad, ha ez kell, hogy túl legyél rajta… de higgy a szerelemben…

No Comments