Nem utálom a férfiakat, csak most egy kicsit elég volt belőlük

Nem, nem kívánok senkinek semmi rosszat. Nem szórok kínkeserves átkot a férfitársadalomra. Nem gyűlölöm a kapcsolatban élőket. Ez nem hiszti, jól vagyok. Csak most egy kicsit elég volt…

Eltelt már az év fele. Tehát magam mögött hagytam újabb hat hónapot a húspiacon, és lányok… rá kellett ébrednem, hogy soha semmi sem változik. Drága anyám, folyton azt mondja, maradjak szingli. Ha lehet, akkor örökre. A férfiak mind hülyék – mondja ő és nagyot szippant a mentolos cigijéből. Megvan ezeknek a beszélgetéseknek a feelingje. Szerintem vicces. Semmi esetre sem megkeseredett, egyszerűen csak a tapasztalat beszél belőle.

Én is egyre nagyobbakat szippantok a cigarettámból, egyre mélyebbeket sóhajtok, egyre hosszabban időzök elmerengve a teraszon.

Soha nem akartam elfogadni azt a tézist, hogy mindenki hülye. Rajtam kívül, természetesen. De most eljött az a pont, amikor egy kicsit belefáradtam a férfiakba.

Nyugi, ez nem az a történet, amikor meg vagyok sértve, mert valaki elutasított. Ez nem az a mese, amikor rám kell ragasztani a feminista és a férfigyűlölő matricákat. Ez nem az a sallang, amikor a barátnőimnek siránkozok arról, hogy nekem sosem lesz pasim, de titokban folyton a hátam mögé pillantok, mikor lép be a kávézóba valami helyes úriember. Ez nem az az eset, amikor a küszöbömet rágó férfiak agyát ezzel a szöveggel szeretném húzni.

Ez egy olyan történet, amikor egy kicsit besokalltam a férfiaktól.

Belefáradtam abba, hogy egyszerre több vasat tartanak a tűzben, és azt hiszik, hülye vagyok és nem veszem észre. Belefáradtam abba, hogy napokra eltűnnek csak azért, hogy felkeltsék a figyelmem, hátha így jobban fognak kelleni. Meguntam, hogy hiába beszélünk meg valamit biztosra, felhatalmazva érzik magukat arra, hogy egyikről a másikra keresztbe húzzák az egészet.

Elég volt a tesztoszteronból, a folyamatos lekezelésből. Elég volt a „látta, de nem ír vissza” helyzetekből. Elég a „három napig nem keres” szabályokból. Elég abból, hogy csupán csak eljátssza az érdeklődést. Elég abból, hogy csak egymás idejét húzzuk. Elég abból, hogy nincsenek tervek. Leírhatatlanul unom, hogy vissza kell fognom magam, mert szerinte még mindig az a nyerő kapcsolat, ahol dübörög a taktikázás.

Valakinél képbe lép az ex.

Valakinél képbe lép egy új.

Valakinek még mindig ott az aktuális, és ÉN vagyok az a bizonyos új.

Valakinél se ex, se új, de nekem sincs maradásom, mert alkalmatlan mindenre, ami egy minimális köteléket igényel, nekem pedig nincs szükségem szexbarátra.

Voltaképpen egyik sem tudja, hogy mit akar az élettől, azonban kurvára ki tudnak oktatni arról, hogy én szegény, szingli, elesett pára, mi a fenét csinálok rosszul az életemben. Nem jól kezelem a pénzügyeim, mert ugye ehhez csak a férfiak értenek. Nem nekem való a munka, amit csinálok, sőt igazából nem is munka az, amit otthonról el lehet végezni. Igazából baromi hülye vagyok, hogy társat keresek magam mellé és nem szállok virágról virágra fiatalságom hajnalán. Igazából frigid vagyok, mert nem fekszem le valakivel az első randik során. Igazából egy hisztis perszóna vagyok, amiért véleményt merek alkotni. Igazából nekem biztos mindig „megvan”, mert ki merek állni magamért. Igazából én egy álomvilágban élek, amiért hiszek az önmegvalósításban.

Persze, nem szeretnék senkit arról győzködni, hogy én hibátlan volnék. Nem szeretném, hogy bárki úgy érezze, ráerőltetem magam.

Tulajdonképpen eljutottam arra a pontra, hogy már elvárásaim sincsenek.

Valójában nagyon örülök, hogy egy újabb fél év telt el egyedül.

Boldog vagyok, hogy ezek közül egyik sem érett kapcsolattá.

Én továbbra sem fogom utálni a férfiakat.

De most egy kicsit elég volt belőletek.

 

Nem akarok összeköltözni csak azért, hogy legyen mellettem valaki

2 hozzászólás

  • comment-avatar
    Tibi 2018 július 1. (6:32 du.)

    Szia!

    Tök jó cikk, elöszőr talalkáztam az oldaladdal.
    Kicsit sarkosan látod a dolgokat szerintem meg rossz tapasztalataid voltak és túlspirázod a dolgokat.
    Sok olyan pasast ismerek aki hasonló szitúban van, annyira rosszba hogy még az első randit se tudják összehozni fél évig, évekig, pedig diplomásak és jól keresnek, van hobbijuk…
    Ami szerintem még rosszabb szitú.

    Üdv,
    Tibi

  • comment-avatar
    Csenge 2018 augusztus 8. (11:44 de.)

    Minden Olvasó nevében köszönöm, hogy alátámasztottad a fentieket! 🙂

    Üdv