Ezért ne töprengj azon a szakítás után, hogy vajon mit csináltál rosszul…

Nem vagyok rá büszke, de egy időben teljes mértékben meg voltam róla győződve, hogy azért szakított velem a pasim, mert nem mindig sikerül jól, amit főzök… Tudom, durva, de olvass tovább.

Elhitettem magammal, hogy ez volt az egyik döntő ok.

Készen álltam rá, hogy ne vegyem figyelembe a tényt, miszerint egyáltalán nem illettünk össze és igazából a kémia is hiányzott.

Én ehelyett leragadtam a főzésnél. Bármennyire is zavarba ejtő bevallani, ez bizony egy olyan hiba, amibe sokan beleesnek egy szakítás után.

Az önhibáztatás.

Persze, nem vagyunk tökéletesek, és hibázunk… De ez nem baj.

Különben hogyan is csiszolódhatnánk össze? Ha nem hibáznánk hogyan ismernénk meg a másik oldalát?

De azon gondolkodni szakítás után, hogy mit nem csináltál jól teljesen felesleges.

Még akkor is, ha rájöttél az igazi problémára, nem fog változni semmi. Nem tudsz visszamenni az időben, és ez nem is baj. Minden párkapcsolat tanulságos.

De ha elkövettél valami hibát (addig agyalsz, amíg rájössz…), az sem változtatja meg a jelent.

Csak hogy az ördög ügyvédjét játsszam, talán tényleg veled volt a hiba. Mégis van különbség aközött, hogy a múltbeli tetteiden lovagolsz és utálod magad, és aközött, hogy csendben beismered a részed, levonod a tanulságot és tovább lépsz.

Tartozol magadnak azzal, hogy tovább lépsz!

A tanulság elveszik, ha magadat okolod. Lehet, hogy van, amit megbántál, és lehet, hogy utólag visszagondolva a dolgok értelmet nyernek.

A kulcs ahhoz, hogy továbbra is egészséges módon keress párt az, hogy lerövidíted az időt a szakítás, a felismerés és az újrapróbálkozás között.

Szóval ha továbbra is fura okokkal áltatod magad, talán elfogadsz egy tanácsot: Engedd el!

Fogadd meg, hogy legközelebb jobban csinálod, próbálj meg átlépni rajta, és semmiképp se ragadj le.

És ne felejtsd el az sem, hogy hosszú távon az nyer, aki önmagát adja egy kapcsolatban.

A hibákkal együtt.

No Comments