Sajnálom, de helyetted *magamat* választom

Ez az én történetem. Ami lehetne a Tiéd is… És talán az is…

Sajnálom, hogy saját magamat kellett választanom.

Szeretlek.

Nem. Szerettelek, mert magamat választom helyetted.

Nem azért, mert önző vagyok, hanem mert nem viszonzod az érzelmeim. Reménytelennek tűnik, hogy szeretlek és te ezt nem is tudod. Fáj, hogy tudom, mi lehetnénk ’mi’, de ez nem fog megtörténni – soha nem fogsz viszont szeretni. Ez nem önzőség a részemről, igaz? Hogy magamat választom?

Hogy másik élet lehetőségét választom?

Hogy egy lehetséges másik ember szerelmét választom?

Bár meg tudnám menteni magam az irántad érzett szerelemtől. Bár jobb sztorit írhatnék, mint ez. Egy romantikus regényt, ami sosem történ meg. Most írok utoljára rólad és rólam, mert elengedlek.

Visszateszlek oda, ahová való vagy  – valakihez, aki ugyanúgy szeretné, hogy a belőled s belőle ’Ti’ lehessen végre.

Nem akarom elzárni az utat a szívedhez és a lelkedhez. Már nem akarok az az ember lenni. El akarok menni ahelyett, hogy hagynám, te menj el. Tovább lépek, hogy te is tovább léphess.

Magamat választom helyetted, mert újra egésznek kell éreznem magam.

Azt hittem, az irántad táplált érzelmeim majd teljessé tesznek, de sajnos nem így történt. Szeretni valakit nem egészít ki – inkább félbevág, mert egy részedet átadod valaki másnak.

Én újra egész akarok lenni.

Remélem, hamarosan találsz valakit. Tudom, hogy ez lesz, mert tudom, hogy te is imádkozol valakiért. Csak nem értem.

Tégy nekem egy szívességet, és legyél boldog.

Magamat választom, mert tudom, te valaki mást érdemelsz.

Nem jobbat, nem rosszabbat, mint én. Csak valaki mást.

Aki nem én vagyok…

 

Nézd meg ezt is:

12 dolog, amivel ideje leszámolni, ha *jobb* életet szeretnél!

No Comments