Advertisement

Te vagy a férfi, aki soha nem volt, és soha nem is lesz…

Te vagy az életemben a “bűnös élvezet”, amelyből csak kevés a jó, de az nagyon.

Csak néhány pillanat volt, csak néhány szó, egy összevillanó szempár… És máris elvesztem.

Elég volt ennyi, hogy befészkeld magad a bőröm alá.

De ennél sokkal kevesebb is elég volt, hogy pontosan tudjam: nem vagy jó nekem. Nem várhatok semmit ettől a találkozástól.

Te nem vagy az, akibe bele tudnék szeretni. Nem vagy az, akivel beszélni tudnék.

Az sem vagy, aki miatt fent maradnék egész éjjel, hogy visszaidézzem a csodálatos közös napot.

De talán számomra a legmeglepőbb, hogy izgatott vagyok ha szóba kerülsz, ha találkozunk, ha felhívsz.

Te nem vagy a TÁRSAM az örökkévalóságban, te a társam vagy ebben a PILLANATBAN.

Ezt tudom, és te is tudod.

Ebben némán kiegyeztünk akkor, amikor először egymáshoz értünk, amikor először fogtad meg a kezem.

Amikor először csókoltál meg.

Semmi másról nem szól ez.

Csak a testről.

Erről szólt az első perctől fogva, és erről fog szólni akkor is, amikor véget ér.

De amíg tart élvezem az adrenalint, az érzést, hogy csak a gondolatodtól bizsergés járja át a testem.

Ezért jöttél.

És ezért érkeztem én is az életedbe.

Nincs dráma, nincs agyalás, csak Te meg Én és röpke pillanatok, és a hosszú órák, amit egymással töltünk.

Nem akarom magyarázni, amit irántad érzek, hiszen ezt érzed te is.

Két idegen vagyunk, akik egy pillanatra megfogják egymás kezét.

Nincs múltunk, nincs jövőnk, csak jelenünk.

Nincsenek terveink, nincsenek elvárásaink.

Talán egy nap még találkozunk, talán egy nap még lehetünk.

Valami más is.

De ez nem ma van.

Ma csak a pillanat van, és abban egy férfi és egy nő.

Aztán mindketten megyünk tovább.

Valakihez, aki ránk vár, és akire mi várunk.

Akivel több lesz, nem csak egy pillanat…

 

Olvasd el ezt is:

Ne szégyelld, hogy te vagy az, aki *jobban* szeret

No Comments