Nem vagyok válogatós, csak valami különlegesre várok…

“Ha a tökéletesre vársz, csalódni fogsz!” – hallottam az elmúlt időszakban milliószor. Tudom miről beszélek, elég régóta vagyok szingli.

Pontosan tudom, hogy miért mondják ezt, azzal az apró rosszallással a szemükben. Azzal a pici grimasszal. Azt gondolják, hogy válogatós vagyok, hogy nekem semmi nem elég jó.

Vénlány maradsz.

Ezt is kábé milliószor hallottam már. Megérkezik Mr. Következő és én rendre találok benne valamit, ami nem tetszik. Néha már azelőtt, hogy elmennék vele egy találkozóra. Már azelőtt, hogy leülnénk meginni egy kávét.

Nem tetszik a külseje, ahogy beszél, az illata, a stílusa, az egész. Tényleg mindenféléket halottak már tőlem a barátaim.

Pedig az igazság mérhetetlenül egyszerű: nem érzek semmit.

Nem kelti fel az érdeklődésemet annyira sem, hogy meg akarjam ismerni. És most ne mondd, hogy hülye vagyok, és azért tehetnék egy próbát. Mert tettem. A belső hangom és a megérzésem ellenére számtalan randin részt vettem és a vége mindig, tényleg mindig ez volt: Bárcsak hallgattam volna a belső hangra, akkor most nem érezném magam ilyen hülyén.

Hülyén, és gyakran méltatlanul megbántva, mert az illető egyszerűen nem fogadta el a visszautasítást.

Azt hitte ettől ő kevesebb lesz, mert nem jövünk ki egymással.

Mintha ez kötelező lenne…

Pontosan tudom, hogy nem fogok olyat találni aki tökéletes, és nem is ŐT keresem. Nem Mr. Igazit.

Pont elég lenne pillanatnyilag Mr. Érdekel, hogy mit mondasz.

Egy idegen, vagy egy régi ismerős, aki visszaköszön, és akivel tudok beszélgetni. Akivel jó beszélgetni. Talán vonzódni fogunk egymáshoz, talán nem.

Beszélhetünk bármiről, és nem kell egyet értenünk.

De szeretném azt érezni, hogy érdekel a véleménye. Hogy könnyedén folyik a csevej, mert van köztünk valami.

Érdeklődés.

Lehet, hogy nem is fogunk vonzódni egymáshoz romantikusan. Csak egy, vagy két hónap múlva, amikor újra találkozunk, amikor újra beszélünk. Mert érezni fogjuk, hogy egyszer, valamikor, valami elkezdődött.

Természetesen kell(ene) jönnie, és ehhez úgy kell éreznem, hogy lehet önmagam. Úgy kell éreznem, hogy ő is lehet az. Hogy nem kell olyan dolgokat mondania, ami szerinte nekem megfelel.

Szeretnék olyannal lenni együtt akinek tényleg tetszem.

Aki tényleg rám kíváncsi.

Érezni akarom.

Azt a valamit.

Erre várok.

 

Olvasd el ezt is:

Az a *bosszúm*, hogy túl leszek rajtad

No Comments