Hivatalosan is végeztem azzal, hogy mások elvárásai szerint éljek…

Szerintem mindenki, pontosan tudja, hogy miről van szó. Arról a helyzetről, amikor átadjuk az irányítást az életünk fölött. Másoknak.

Gondoltál már arra, hogy mennyivel lenne másabb az életed, ha nem kellene folyton megfelelned másoknak? Ha egyszerűen csak azok lennénk, akik vagyunk? Nem pedig azok, akiknek lennünk kellene mások szerint?

Hagyjuk abba, hogy megengedjük másoknak, hogy leszóljanak minket.

Engedjük meg magunknak, hogy legyen elég mozgásterünk. Elég tér a növekedéshez.

Nem kell ugyanis mindenre igen-t mondani. Arra különösen nem, amit gyűlölünk.

Ne keressük olyan emberek társaságát, akikkel nem érezzük jól magunkat. És figyeljünk arra, hogy kik azok, akikkel tényleg lehetünk azok, akik vagyunk. Álarc nélkül. Játszma nélkül.

Ne kisebbítsük a sikereinket azért, hogy másoknak jobb legyen. Nem kell minden bókot és elismerést elhárítani szerénységből. Igenis vannak olyan dolgok, amelyekre legyünk büszkék!

Ne engedjük meg bizonyos embereknek, hogy átlépjék azt a határt, amit mi húztunk. Ami nekünk fontos. Ami nekünk komfortos.

Ne legyünk csöndben akkor, amikor más is hallgat, csak azért, mert kellemetlen szólni. Ha bánt valami, igenis nyissuk ki a szánkat.

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem elegem van abból, hogy folyton nyomás alatt vagyok.

Nyomás alatt, hogy milyennek kéne lennem…

Vannak saját gondolataim.

Kimondom őket.

Sokkal több olyan dologra kéne igen-t mondanunk, amelyek boldoggá tesznek. Vagy csak egyszerűen jók. És nem foglalkozni azzal, hogy ehhez mit szólnak mások.

Legyünk olyan emberekkel, akikkel jól érezzük magunkat, és ne féljünk kizárni az életünkből a mérgező embereket.

Akik lehúznak.

Öltözködjünk úgy, ahogy nekünk jólesik, nem pedig úgy, ahogy a “média” és mások elvárják.

Mondjuk ki az igazat. Az igazunkat.

Törődjünk többet azzal, hogy magunkat boldoggá tegyük.

Nem pedig másokat…

 

Olvasd el ezt is:

17 apró lépés, az önszeretet felé

No Comments