Advertisement
Advertisement
Advertisement

Ez volt a pont, amikor tudtam, hogy el kell hagyjalak…

Pontosan tudtam. Akkor és ott.

Volt egy pillanat, amikor rád néztem, és már nem voltam boldog.

Sok mindent szerettem a szerelmünkben, de talán a vasárnap délutánokat szerettem legjobban. Ilyenkor főztünk valamit, vagy rendeltünk egy pizzát és egymásba gabalyodva néztük az aktuális sorozatokat, vagy filmeket, vagy olvastuk a könyveinket. Ki-ki a magáét. Ilyenkor lopva rád néztem és mosolyogtam. Olyan komolyan tudtál elmélyedni mindenben, amihez fogtál. Olyan nagyon tudtál koncentrálni, olyan nagyon élénk volt ilyenkor a szemed.

De már hónapok óta nem csináljuk ezt. Mintha ez a fajta intimitás, ez a fajta meleg érzés eltűnt volna a kapcsolatunkból. Nincs időnk ilyesmire. Mostanában magam vagyok. Felfedezem újra, hogy milyen egyedül szembenézni a világgal.

Volt egy pillanat, amikor már nem voltál jelen a jövőmben.

Ha jobban belegondolok, talán én voltam az, aki túlságosan akartam a közös dolgokat. Talán túl hamar. Talán túl erőszakosan? Nem tudom. Aztán időt kértél. És én adtam. De te nem léptél közelebb. Nem jöttél közelebb. Bizonytalanságban éreztem magam, nem tudtam, hogy számíthatok-e rád. Nem tudtam, hogy mennyire veszel komolyan, mennyire számolsz velem komolyan. Nem mertem tervezni veled. Nem hónapokra előre, de lassan már napokra előre sem.

Mást mondasz, és mást csinálsz. Azt mondod szeretsz, de nem mondasz igen-t semmire. Azt mondod mindig itt leszel, de nem vagy. Csak én vagyok és a millió kérdésem, hogy vajon én rontottam el?

Megkérdőjelezem saját magam, a saját szerepem a kapcsolatban, pedig tudom, hogy ez a szerelem halála. Ha kellek, kelljek így. Ahogy vagyok. Vagy sehogy.

Volt egy pillanat, amikor rájöttem, hogy nem szeretlek már.

Túl sok volt a kavarodás, túl sok volt az érzelmi vihar, túl sok volt a kérdés. Bizonytalanságban éltem a mindennapokat. Elveszítettem a talajt a lábam alól. És te nem akartál ezen változtatni. Kértem, kérleltelek. Nem volt időd megbeszélni.

Egyedül maradtam.

Volt egy pillanat, amikor rájöttem, hogy egyedül jobb lesz.

A mérleg nyelve átbillent. Nem élhetek így tovább. Ez hát a búcsú pillanata.

 

Olvasd el ezt is:

Ez az az év, amikor megtanulok túlélni

Útmutató a *normális* szakításhoz

No Comments