Advertisement

Régi típusú szerelmet szeretnék, ilyen vagyok!

Nagyjából elegem lett az összes hülye szabályból és “hogyan kell pasizni” dogmából. Egyszerűen nem megy.

Ne találkozzunk két egymást követő nap.

Ha te írtál utoljára, akkor ne küldj sms-t.

A szex semmit nem jelent.

Ne küldj neki vicces e-maileket napközben, hogy tudja, hogy gondolsz rá.

Ne akard tudni, hogy merre megy a kapcsolat, ne hozd szóba, hogy mit gondol, hogy mit érezz, csak sodródj, szórakozz!

Soha ne telefonálj, elég ha “üzit” küldesz.

Ne tervezz előre, ne akard tudni, hogy mit csinál a hétvégén. Minden, majd úgy kialakul.

Lazulj le és élvezd, aztán majd lesz valami!

 

Ismerős? Mintha ezt hallanám mostanában mindenhonnan és mindenkitől. És az egésztől frászt kapok. Én ugyanis nem így működöm, én nem veszem ennyire könnyedén, ha tetszik, ennyire félvállról a dolgokat, a kapcsolataimat.

Ha nekem tetszik valaki, szeretek vele együtt lenni. Nem csak, hogy két nap egymás után, hanem bizony néha még három nap is. Elfogadom, ha a másik nem ér rá, ha dolga van, de azért, hogy menőnek tűnjek nem fogom lemondani a másnapi randit.

Sőt! Az üzenetekre is szeretek azonnal válaszolni, mert hiszem, hogy a másik fél, a túloldalon ugyanúgy várja a választ, mint én. És persze az is előfordul velem, hogy ÉN üzenek először, hogy érdeklődöm, hogy van. Mert érdekel. Mert tudni szeretném. Mert foglalkoztat.

Ami még ennél is szörnyűbb én simán felhívom a másik felet, ha hallani akarom a hangját. És azért is, mert nem a telefonon és nem a Facebook chat ablakában élem az életem. Szeretem, ha tudja, hogy gondolok rá, és időnként borzalmasan unom a gombok nyomogatását.

Ilyenkor, telefonálok.

Unom a hülye játékokat, hogy kinél van a labda. Természetesen nem varrom magam senki nyakába egy randi után, de a modern kor szabályait nem szeretem betartani.

Én inkább régi módi szerelemre vágyom.

Ahol a fontos szavak szemtől szemben hangzanak el, kézen fogva. Ahol nem puszikat dobálunk a cseten, hanem hajnalig csókolózunk egy teraszon. Ahol férfi és nő kimondja amit gondol, még azt is, ha tetszenek egymásnak.

Olyan szerelemre vágyom, ahol nem “ciki” törődni a másikkal, átmenni hozzá vacsit főzni, megbeszélni a napunkat, még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet.

Olyan szerelemre, ahol van esély megismerni a másikat, és nem kell unalmas szabályok mögé bújni.

 

Olvasd el ezt is:

Nem utálom a férfiakat, csak most egy kicsit elég volt belőlük

No Comments